1989-et írunk, a hidegháborúnak véget kéne érnie a Szovjetunió felbomlásával - ám ez mégsem történik meg. A kommunisták nem nézik tétlenül a bukást, és meglépik azt, amitől az egész világ félt: megtámadják Európát, kisvártatva pedig partra szállnak Seattle partjainál. A harmadik világháború tehát elkezdődik - és mi is ott lehetünk a Massive Entertainment jóvoltából, kik nem voltak restek kiadni az idei év talán legélvezetesebb stratégiai játékát a World in Conflict "személyében".

A szóban forgó remekmű nem más, mint egy "egységirányítós" téma, melyben nem kell az erőforrás-menedzsmenttel vagy építkezéssel törődnünk, csak a harcra kell koncentrálnunk. Egységeinket utánpótlás-pontokból vásárolhatjuk meg, melyek (bizonyos korláton belül) folyamatosan újratermelődnek, így biztosítva a folyamatos csatát. Ha elveszítünk egy-egy harcászati eszközt vagy szakaszt, pánikra semmi ok - "árát" maradéktalanul visszakapjuk az utánpótlás-pontokhoz, így kis idő elteltével újra megvásárolhatjuk azt. Nem kizárólag tankokkal, helikopterekkel és gyalogosokkal vehetjük fel a harcot a gaz szovjet hadsereggel - minél több ellenséget semmisítünk meg, annál több taktikai pontot kapunk, melyek segítségével tüzérségi záport zúdíthatunk egy adott területre, napalmot, üzemanyag-bombát, vagy épp lézervezérelt rakétát kérhetünk a célpontra - nem is beszélve a csak többjátékos üzemmódban alkalmazható atombombáról.

Bár a fejlesztés során arról cikkeztek a lapok, hogy a World in Conflict egy szigorúan többjátékos-móka lesz, szerencsére végül nem így lett. A játék igencsak erőteljes, hihetetlenül jól kidolgozott és izgalmas kampányt kapott, melynek során minden hadvezér elsajátíthatja azt a tudást, ami megalapozhatja későbbi online "előmenetelét". A hadjárat során rengeteg átvezető animációt tekinthetünk meg, melyek egytől egyig remekül kidolgozottak, és melyek közül rengeteg a játék saját motorjával készült - ízig-vérig profi munka mind, hivatásos színészek szinkronizálásával. A hangulatra egyetlen rossz szavunk sem lehet, igazi háborúsfilm-feelinget sikerült összehozni a készítőknek, olyannyira, hogy néha már-már a moziban éreztem magam a remekül koreografált, hihetetlenül látványos jeleneteknek hála.

Ha már a látványnál tartunk, szögezzük is le rögtön: a World in Conflict az utóbbi idők legszebb startégiai játéka. Ráadásul úgy képes egészen elképesztő vizuális élményt nyújtani, hogy az még egy gyengébb vason is szaggatásmentesen fut - óriási taps a Massive fejlesztőinek! A képernyőt gyakran elborítják a robbanások, a száguldó rakéták, a hatalmas füstfelhők, az összhatás pedig valami olyasmi, amilyet eddig még nem igazán láthattunk számítógépünk képernyőjén - maximum előre renderelt animációkban.

Tény és való, hogy a World in Conflict hadjárata túlságosan rövid ahhoz, hogy magához szögezze játékosait - itt jön képbe a játék igazi "arca", a többjátékos üzemmód. Hatalmas élmény egy tizenhat szereplős összecsapást levezényelni - a hatásos csatározáshoz természetesen itt is elengedhetetlen a hangalapú kommunikáció, amit a játék természetesen lehetővé tesz. Az összecsapások természetesen sokkal hevesebbek, mint az egyjátékos kampányban megszokottak - és nem szokatlan, ha itt-ott eldurran egy-egy atombomba is.

Összességében elmondható, hogy a World in Conflict beváltotta a hozzá fűzött reményeket, sőt, túl is teljesítette azokat. A fantasztikus és lebilincselő hadjárat, a remekül megírt kerettörténet, a hihetetlen hangulat - minden együtt van ahhoz, hogy az év talán legjobb játékát telepítse fel minden vállalkozó kedvű önjelölt NATO-hadvezér a számítógépére!