
Kiadó: Activision
Fejlesztő: High Moon Studios
Honlap
Platformok: PC, Xbox360, PS3, Wii, Nintendo DS
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E4300 1,8 GHz-es processzor vagy AMD
Ahtlon 64 x2 Dual-Core 4000+ 2,0 GHz-es processzor, 2 GB memória,
NVIDIA GeForce 7900 GT vagy ATI Radeon x1900, 256 MB-os videokártya, 9
GB szabad tárhely
Ajánlott: Intel Core 2 Duo E6750 2,66 GHz-es processzor vagy AMD
Athlon 64 X2 Dual-Core 6000+ 3,0 GHz-es processzor, 2 GB memória,
NVIDIA GeForce 8800 GTS 320 MB-os videokártya vagy ATI Radeon HD 3870
512 MB-os videokártya
Hasonló játékok: Gears of War, MDK, MDK 2, Heretic 2
Kategória: 3D akció
A nyolcvanas években történt megjelenésük óta az Alakváltók
(Transformers) igazi kultuszfigurákká váltak, melyben sokat segített a
párhuzamosan indult rajzfilmsorozat, illetve a képregények, melyeknek
mára rengeteg változata létezik és népszerűségük töretlen. 2007-ben
elkészült a sokak által várt élőszereplős Transformers film,
mely egy egész élvezhető popcorn-mozi lett, viszont rajongói szemmel
hagyott némi kívánnivalót maga után. Mivel anyagi szempontból jól
teljesített a mozikban, ezért elkészült a folytatás,
mely teljesen kimeríti a celluloidhulladék fogalmát, így erre nem is
vesztegetnék több szót. A filmek sikere újból felkeltette a játékipar
érdeklődését, és az Activison volt az a szerencsés, melynek sikerült
megszereznie a TF jogokat. Sajnos eddig még csak két filmes adaptációt
dobtak piacra (mindkettő elég gyengére sikerült), de a Bourne-játékkal
már bizonyított High Moon Studios programja végre méltónak bizonyult a
Transformers névre.




Mint az a játék címéből látható, ezúttal nem a Földön, hanem az
Alakváltók szülőbolygóján, a Cybertronon játszódik a sztori, és a
régóta dúló polgárháború végnapjait ismerhetjük meg. A történet szerint
él egy legenda a bolygón, miszerint az alakváltók energiaforrásának, az
energonnak létezik egy sötét változata (dark energon), melynek
birtoklása óriási hatalommal ruházza fel azt, aki képes befogadni
magába. Megatron terve egyszerű: megszerezni ezt a titokzatos energiát,
és segítségével egyszer és mindenkorra kiirtani az Autobotokat, és nem
mellesleg uralni a világot. Persze az autobotok mindent megtesznek
terve megakadályozásának érdekében, de ez nem lesz egy egyszerű feladat.
Mivel a történet maga az ismert rajzfilmek és képregények előtt
játszódik (a Michael Bay-féle tévedéseket most felejtsük el), így olyan
dolgokat tudhatunk meg belőle, hogy hogyan lett Optimuszból fővezér,
vagy éppen mi késztette arra az autobotokat, hogy elhagyják otthonukat
és végül a mi bolygónkon kössenek ki. Ez a TF-történelem nem ismert
szeglete a rajongók számára kötelezővé teszi a programot, de nemcsak
nekik érdemes tenni egy próbát a játékkal.




A fent felvázolt történetet összesen tíz fejezetre lebontva játszhatjuk
végig, mindkét fél szemszögéből, öt-öt fejezetre szétosztva, akár
kooperatív módban is (maximum hárman). Kezdetben mindkét fél
választható, de a jól sikerült történet helyes időrendben való
megismerésének érdekében érdemes az álca kampánnyal kezdeni, mert így
lesz teljes értékű a sztori. Minden fejezet elején választhatunk három
alakváltó közül, hogy melyikükkel szeretnénk teljesíteni az adott
részt. A választható karakterek számára nem lehet panasz, ráadásul
olyan legendás transformerek páncéljába bújhatunk, mint Megatron,
Optimusz, Fülelő (Soundwave), Röptűz (Jetfire), Űrdongó (Bumblebee),
Racsni (Ratchet), Acélfej (Ironhide), Huligán (Brawl), Üstökös
(Starscream) és így tovább.
A karakterek különböző osztályokat képviselnek (scout (felderítő),
soldier (katona), leader (vezér), scientist (tudós) stb.), melyek
meghatározzák az induló fegyverzetüket és képességeiket. Igen,
képességeket, mivel minden alakváltó rendelkezik kettővel, olyanokkal,
mint az ideiglenes pajzs és életerő bónusz, a láthatatlanná válás, a
robotszonda telepítése stb. Ezek használatához energonra lesz
szükségünk, amit a legyilkolt ellenfelek hagynak maguk után. Érdemes
megjegyezni, hogy a tudós osztályú karakterek alapból rendelkeznek az
Energon Repair Ray nevezetű eszközzel, mellyel társaikat javíthatják,
de ennek igazán csak multiban van jelentősége.
Miután kiválasztottuk a számunkra legszimpatikusabb szereplőt, egy
rövid szöveges videóban összefoglalva ismerteti a program a történet
jelenlegi állását, és hogy mi is lesz a feladatunk - mindezt Steve Blum
tolmácsolásában -, majd egy intró, és megkapjuk az irányítást. A játék
maga egy átlagos, nagyon pörgős és akciódús TPS, mely leginkább a Gears
of Warra emlékeztet, annak fedezékrendszere nélkül. Ezt kicsit
furcsálltam, mivel az átvezető videókban (nemcsak a rendereltekben),
karaktereink elég sűrűn vonulnak fedezékbe, játék közben pedig nem
vagyunk rá képesek.




A játékmenet nem szolgál újdonsággal, egyedül hőseink egyedi képessége,
az alakváltás ad némi pluszt a játéknak. Képesek vagyunk különféle
autókká, tankokká és repülőgépekké átalakulni egyetlen gombnyomással,
és nem egy pálya ki is használja ezt a lehetőséget. Például
járműalakban gyorsabban haladhatunk, vagy áthaladhatunk olyan részeken,
ahol robot alakban nem tudnánk. Az egyetlen baj csak az, hogy a
járművek között nincs semmi különbség, dehát nem szimulátorról van szó,
szóval ez megbocsátható. Dicséret illeti az alkotókat, mivel az
átváltozások kellően látványosra sikerültek, ráadásul ha nagy
sebességre felgyorsulva alakulunk vissza robottá, akkor karakterünk egy
darabig a térdén csúszva lassítja magát, ami igazán jól néz ki.
Robot módban kétféle fegyver lehet nálunk, melyek a már sok játékban
látott gépfegyverek, sörétes és mesterlövész puskák transformerizált
változatai. De akadnak itt rögzített gép- és energiaágyúk, melyeket
akár le is választhatunk a talpazatáról, és magunkkal vihetjük nem kis
pusztítást okozva. Bizony, pusztítást, mert nem egyszer fogunk nagy
létszámú ellenséges hordákkal összecsapni, és igen látványos és
élvezetes tűzharcokat produkálhatunk. A kampány során részünk lesz
városostromban, börtönből való kitörésben, űrharcokban, de még
csigagolni (lovagolás csigákkal) is fogunk, így a változatosságra nem
lehet panasz.




Lehet nálunk három darab gránát is, ezekből is többféle akad, de én
leginkább a kábítót használtam - multiban viszont hasznos lehet a
gyógyító gránát (!) is. Fegyvereinkhez a pályákon elég sűrűn elszórt
lőszeres dobozokból vehetünk magunkhoz utánpótlást, és hasonlóan
elszórt dobozokban találunk energonkockákat, melyek a gyógycsomagoknak
felelnek meg. Nem túl sűrűn, de fogunk találni pajzsokat is, melyek
felvételével gyakorlatilag megduplázzuk a HP-csíkunkat, mivel addig nem
sebesülünk, amíg a pajzsot le nem szedték rólunk. Egy kis érdekesség,
de az elég sűrűn elszórt lőszeresdobozok ellenére nem egyszer
előfordult, hogy mindkét fegyveremből elfogyott a muníció, ilyenkor
érdemes járműalakot felvenni, és a jármű arzenálját alkalmazni. De ha
elég keménynek érezzük magunkat, akkor az ellenfeleinkhez közel jutva
egy közelharci csapással is elpusztíthatjuk őket.
Az ellenünk felvonuló alakváltók nem túl változatosak, de legalább sok
van belőlük. Ráadásul ők is alkalmazzák a járművé alakulást, így ne
csodálkozzunk, ha a célpontunk hirtelen eltűnik a célkeresztünkből, és
teszem azt, a hátunk mögül tüzel ránk. Persze ezt mi is megtehetjük,
sőt! A Brute nevezetű egységek ellen muszáj is, mivel őket csak a
hátukon lehet megsebezni. Hogy ne unjunk bele az öldöklésbe, a
fejlesztők elég sok boss-harcot raktak a játékba, amik kellemes
változatosságot jelentenek a játékmenetben. Ezek szerencsére némi
ügyességet is igényelnek, ami szintén jó pont, ráadásul néha ezek az
ellenfelek olyan ismert alakváltók, mint Fülelő vagy Üstökös.




Ha végeztünk a szóló kampánnyal, akkor essünk neki a játék multiplayer
módjának, melynek egyes elemeit olyan játékokból emelték át, mint a
Tribes vagy a Team Fortress 2. Különféle klasszikus játékmódok várnak
ránk: van itt Deathmatch, Team Deathmatch, Capture the Flag, de
játszhatunk még Assault és Conquest módokat is, persze mindezeket a
Transformers világához igazítva. Található még ezek mellett egy
úgynevezett Escalation mód, mely gyakorlatilag egy túlélő mód, ahol a
folyamatosan erősödő ellenfelek hullámokban érkező hordáit kell
visszavernünk. Mindezeknek nekivághatunk kedvenc álcánkkal vagy
autobotunkkal, de lehetőségünk van saját karakter létrehozására is. Az
egyjátékos mód teljesítésével a multiban elérhetővé válik Slipstream és
Arcee karaktere is.
Grafika:
Nem egyszer méltattam már az Unreal Engine 3-at, nem ok nélkül, itt is
kiválóan teljesít. Hiába a Cybertron mechanikus világa, a grafikusoknak
sikerült változatossá varázsolniuk. Bár néha akadnak ismétlődő és
elnagyolt részek, de ezek száma minimális. Amiért óriási dicséret
illeti őket, az a Transformerek megvalósítása. Mindegyikük azonnal
felismerhető, és szerencsére nem hasonlítanak a "filmekben" látott
robotokhoz, hanem az eredeti, nyolcvanas évekbeli figurák modernizált
változatait láthatjuk a monitorunkon, igen részletesen. Mindegyik
alakváltón megfigyelhetjük a különálló részeket, ráadásul a
legtöbbjükön vannak állandóan mozgó alkatrészek is, melyek nagyon
hangulatosan néznek ki.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
A játék irányítása egyszerű, de mégis nagyszerű. Nincs szükségünk túl
sok gombra, és azok is kézre esnek, de persze szokás szerint lehetőség
van gamepad használatára is. A képernyőn csak a legfontosabb
információkat láthatjuk (életpont, fegyver, töltény, képességek), egy
ilyen játéknál nincs is szükségünk másra.
Játszhatóság:
Az irányítás nagyon hamar elsajátítható. Aki valaha játszott már
TPS-el, az szinte azonnal ráérez a dolgokra. Ha valamivel nem lennénk
tisztában, akkor a menüben megtalálható tutorialban mindent
elolvashatunk játék közben, amire kíváncsiak vagyunk. A feladatok
teljesítését és frissülését jelzi a program, ráadásul elakadni sem
fogunk, mivel a továbbhaladás irányát is jelöli. Ha még ez sem lenne
egyértelmű, elég az AI által vezérelt társainkat követni.
Intelligencia, nehézség:
Ezzel
kapcsolatban felemás érzéseim vannak. Az ellenfelek nem okoznak túl
nagy problémát, egyedüli kihívás a számbeli fölényükben rejlik. Ez alól
kivétel a néhány főellenség, akik meg tudják izzasztani az embert. A
mesterséges intelligencia által vezérelt társaink viszonylag jól teszik
a dolgukat, de persze annyira nem hatékonyak, mint az emberi társak.
Automatikusan használják a telepített ágyúkat, és ha lehetőség van rá,
akkor járműalakban haladnak át az adott pályarészeken. Sajnos a szóló
kampány nem túl hosszú és nem is túl nehéz, mindössze 10 óra alatt
végigjátszható, de cserébe ott a multiplayer, amivel sokáig el lehet
lenni.
Hangok, zene:
A játékmenethez illően folyamatosan pörgős, zúzós zenét hallhatunk a
játék alatt, ami illik a programhoz. A fegyverek és a járművek hangjai
is jól sikerültek, nagyrészük a klasszikus sorozatból lett átvéve, de
ami igazán kiváló, az a szinkron. Olyan színészek kölcsönzik a
fontosabb szereplők hangjait, mint a már említett Steve "Wolverine"
Blum vagy Keith Szarabajka, ráadásul Optimuszt ismét az a Peter Cullen
szólaltatja meg, aki már több mint 20 éve kölcsönzi a hangját a
karakternek. Mindegyikük nagyon jól teljesít, élettel és egyéniséggel
töltik meg a karaktereket, főleg Megatron fölényeskedő és agresszív
szinkronja sikerült igazán jóra. Mivel háromfős csapatban játszunk,
rengeteg párbeszédnek lehetünk fültanúi, melyek egytől-egyig remekül
vannak megírva és a humort sem nélkülözik.
Összefoglalás:
Nem tudok nem elfogultan nyilatkozni a játékról, mivel ordít róla, hogy
nekünk, rajongóknak készült. Akadnak eltérések az eredeti történetekhez
képest (például Fülelő is járművé alakul, vagy pedig Röptűz nem a
Földön "született"), de ezek szükséges változtatások voltak ahhoz, hogy
egyes elemek betehetőek legyenek a játékba. Igazi nagybetűs hangulat
lengi be az egész programot, amivel igen kevés játék büszkélkedhet
manapság. Persze nem tökéletes a War of Cybertron sem, akadnak benne
kisebb hibák, és a játékmenet is elég önismétlő, de összességében egy
roppant élvezetes játékhoz van szerencsénk. Ajánlom minden
Transformers-rajongó társamnak és mindenki másnak, aki szereti a jól
sikerült akciójátékokat.
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is a legnépszerűbb közösségi oldalakon (klikk a gombra):