Intro
Megdöbbentően rég jutott időnk bárminemű gépet tesztelni, sajnos - vagy
hál Istennek! - polgári foglalkozásunk egyre nagyobb terhet tesz a
vállunkra, így a kedvenc foglalatosságunk kissé háttérbe szorult. Most
viszont van pár szabad pillanat, így rögtön górcső alá vehetjük a
Lenovo belépő szintű noteszgépét, a 3000 N500-at. Már az elején
szeretném leszögezni: semmiképp ne arra számítson senki, hogy a
szokásos magyar tesztelői mentalitást követve, szintetikus tesztektől
és az emberek 90%-a számára érthetetlen számoktól hemzsegő adathalmazt
zúdítunk az olvasók nyakába, hanem benyomásokat, érzéseket és
tapasztalatokat írunk le. Sajnos a többi teszt pusztán arról szól, hogy
a processzor hány másodperc alatt számolja ki egymillió számjegyig a PI
értékét, és a gépbe szerelt Panasonic DVD író alkalmasint hány hibát
vét az írás során. Csak ugye ezen adatok messze nem a noteszgép gyártó
céget, hanem az Intelt és egyéb gyártókat minősítenek.
Miért éppen az N500?
Több érv szól a Lenovo N500-as gépe mellett. Elsőként az olcsóságát
említeném, hisz ebben a gazdasági helyzetben messze nem mindegy mennyit
adunk ki egy gépért az amúgy is szűkre szabott keretünkből. Második
fontos tényező a felszereltség: a pénzünkért egy extrákkal elég
komolyan telepakolt masinát kapunk. Harmadjára a minőséget kell
megemlíteni: a Lenovo N500-as sorozata a kategóriájának kiemelkedő
tagjai közé tartozik, nem nyikorog, nem zörög, nem okoz váratlan és
kellemetlen meglepetéseket. Végül, de nem utolsósorban a kiemelkedő
magyar szervizhátteret kell megemlítenem, hiszen a régi IBM
szervizhálózattal és a mellé csatlakozott új partnerekkel szinte
egyetlen noteszgép forgalmazó cég sem tudja felvenni a versenyt. Itt
már meg sem említem az általam legkritikusabbnak tartott - nem magyar
szervizháttérrel rendelkező - Asus és Acer modelleket. Én semennyire
sem lennék nyugodt, ha a tönkrement noteszgépem merevlemezén - amit
persze nem vehetek ki a gépből, ha kiküldöm a cseh illetve a szlovák
szervizbe - illetéktelen emberkék csemegézzenek. Egyszóval ha valaki
egy jó ár/érték aránnyal rendelkező gépet szeretne, amely kiemelkedő
szervizháttérrel bír, ragyogó választás lehet a Lenovo 3000 N500.
N500 - szerelem első látásra?
A Lenovo - az IBM-el történt frigye után - fokozott hangsúlyt fektet a
notebook szegmensre. Ennek keretében született meg az első önálló
terméke, a 3000-es sorozat, azon belül az N100/N200-as család. Sokan jó
szívvel emlékeznek ezekre a gépekre, hisz megbízható, masszív kis
masinák voltak, rendkívül alacsony meghibásodási aránnyal. Ezen gépeket
nyugdíjazta nemrég a Lenovo, és dobta piacra helyettük az N500-as
sorozatot. A változást a technika fejlődése indokolta, az N500 már
picit más koncepció alapján készült. A teszt során igyekszünk
összevetni az előddel, megnézni milyen módosítások történtek és ez
vajon előnyére, vagy hátrányára szolgált-e az utódnak.
Tapasztalataim szerint általában az első reakció az N500 megpillantása
után nem a kitörő lelkesedés. A mai modern, agyondizájnolt környezetben
a gép konzervatív vonalai, hagyományos fekete/ezüst színvilága kissé
szürkének, ódivatúnak hat. De ennél a résznél érdemes elidőzni kicsit.
A klasszikus gyártók - értem ezalatt azokat, akik már a 70-es évek
vége, 80-as évek eleje óta noteszgépeket gyártanak - pl. az IBM/Lenovo,
Toshiba és a Dell elsősorban a megbízhatóságot, a kiváló kialakítást, a
normális hűtést tartják szem előtt, míg a többi gyártó elsősorban és
mindenekfelett a design-ra hajt, ezzel próbálja eladni az amúgy
gyengébb kialakítású, rosszabb minőségű gépeiket. Vegyük észre, értsük
meg végre: nem a külcsín, hanem a belbecs a fontos! És ebben a
tradicionális noteszgépgyártók verhetetlenek! Az N500 az első
kategóriába tartozik. Egyszerű külsejével, letisztult vonalaival
szépnek nem nevezhető de jó kialakításával, megbízhatóságával sok hívet
szerzett már, és fog szerezni magának. Ha a szerelem első látásra nem
is alakul ki, a későbbiekben bizony már nehezen lehet szakítani vele,
hisz eléggé az ember szívéhez tud nőni.
versus N200
A Lenovo 3000 N500 - épp úgy, mint elődje - a small business kategóriát
célozza meg. Irodák, kisebb vállalkozások mobil megoldásaként ideális,
de remek társ egy átlagos otthoni felhasználás esetében is. A gép
kiváló elegye az üzleti és az otthoni multimédiás felhasználás
támasztotta kihívásoknak, azaz minden benne van, amit ezen területek
megkívánnak. A remekül kialakított, masszív ház, a ragyogóan
megtervezett hűtés és az ennek köszönhető halk működés a business
osztály öröksége, míg az 1,3 megapixeles webkamera, a jó hangszórók, a
bluetooth, a HDMI csatlakozó és az érintőgombok a konzumer kategória
hozományai. Ugyanez a koncepció megfigyelhető volt már az N200 esetében
is, de ott azért még határozottabb cezúra volt a két osztály - az SMB
illetve a konzumer kategória - között, azaz az N200 inkább volt
kisüzleti modell, mint otthoni multimédiás mindenes. Tulajdonképpen az
N200 alapozta meg azt, ami az N500 formájában öltött testet: egy remek
multimédiás masinát, mely az üzleti gépek megbízhatóságára,
robosztusságára épül.
Az alábbi lista az N200-tól való eltérést próbálja összegezni:
- kisebb méret, az N500 1.6x10.2x0-1.6 mm-el karcsúbb az elődjénél
- könnyebb, összesen 30gr-ot sikerült a Lenovonak nyernie
- jobban látható, fényesebb kijelző, egészen pontosan 5 nit-el nagyobb fényerővel
- erősebb és energiatakarékosabb chipset (Intel GM45 vagy GL40 Express Chipset)
- az új videovezérlőnek köszönhetően gyorsabb 3D-s renderelés, jobb HD-s képességek
- nagyobb merevlemez és memória opciók
- HDMI csatlakozó a régi S-Video helyett
- N-es WLAN
- gyorsabb, SATA-s DVD író
- újabb és gyorsabb Mini PCI Express Adapter III
A paraméterlistán látszik a kitűzött irány: könnyebb, kisebb,
hordozhatóbb, de erősebb, energiatakarékosabb. Fontosak a multimédiás
képességek, de ez nem megy az egyéb paraméterek rovására.
Gépház, felszereltség
A teszt alanya egy T3200-as processzorral, 2GB memóriával és 160-as
merevlemezzel megáldott példány. Ezen eszközök kb. azok, amik
eltérhetnek az egyes modellek között, a továbbiakban ismertetett
paraméterlista és kialakítás az összes verzióban megegyezik.
A noti háza az N200-nál már megismert, hagyományos ezüst/szürke
kialakítású. A fedlapon a szerintem kissé túlméretezettre sikerült
Lenovo feliraton kívül semmi nem díszeleg, anyaga rugalmasnak tűnik,
nem valószínű, hogy bárhol is megrepedne, elpattanna. A doboz többi
része a már ismert, megszokott sötétszürke műanyag. De nem az a zörgős,
kopogós gagyi, ami jópár modellen megtalálható (nem illik márkát írni,
de annyi talán elég, hogy nem Magyarországon garanciás), hanem finom
tapintású, sima, minőségi anyag. Az N200-hoz képest jelentős változás a
zsanér kialakítása, a Lenovo is áttért a doboz mögé nyíló kijelzőre.
Nem gondolnám, hogy ez rosszabb megoldás lenne, mint a klasszikusan
nyíló fedél, bár van aki arra esküszik. Mindenesetre strapabíróságot
tekintve semmi eltérés nincs a két módszer között. A felszereltséget
tekintve slotok, csatlakozók, kapcsolók kavalkádja áll
rendelkezésünkre. Bal oldalon a hűtőrácson kívül a Kensington zár
előkészítése, a LAN, a VGA, a HDMI, 2 USB és az Express Card foglalat
kapott helyet. Egy átlagos gépen kb. ennyi a teljes felszereltség, de
itt azért még van pár dolog. Az elejére a hardveres wifi/bluetooth
kapcsoló került, mellyel a két modul áramellátását lehet teljesen
lekapcsolni. Emellett itt van a kártyaolvasó, mely az összes gyakran
használt kártyát támogatja, valamint a két hangszóró kivezetése és az
audio csatlakozók. A jobb oldal a mindet író/olvasó (SuperMulti) DVD
író mellet két USB csatlakozónak, a modemnek és a hálózati töltő
csatlakozójának ad helyet.
Felnyitva sem törik meg a nyugalmat, konzervativizmust sugárzó összkép.
A billentyűzet hagyományosan jó minőségű, már az IBM érában is ezen
gépeknek volt a legjobb tasztatúrája a notebookok között. Ezt a Lenovo
is tovább vitte, az N500-ban található a klaviatúrát jópár felső
kategóriás gép megirigyelhetné. A gombok kellően rugalmasak, hihetetlen
halkak és remek kialakításúak. Aki sokat gépel, annak ideális megoldás
lehet a gép. A belső színvilága is követi az N200-nál megismert,
megszokott vonalat: a fekete/narancssárga kombináció igen divatos, jól
mutat. Újítás a jobb felső sarokban megjelent 3 érintőgomb, mellyel a
hangerőt tudjuk szabályozni, illetve az egérpadot lehet lekapcsolni. Az
tapipad kikapcsolt állapotáról kék jelzőfény tájékoztat, mely a két
egérgomb között kapott helyet. A billentyűzet két oldalán, a jobb
oldalon négy, míg a balon három visszajelző található. A jobb oldaliak
a merevlemezről, valamint a billentyűzet módosító (caps lock, scroll
lock, stb.) lehetőségek állapotáról tájékoztatnak. A balon az akku, a
bekapcsolás led és a wifi lámpája kapott helyet. Az utóbbi más-más
színnel jelzi ha vezetékes hálózatot észlelt, illetve ha arra
csatlakozott a gép. A billentyűzet fölött a szokásos Lenovo Care gomb
is megvan, funkcióját, szoftverellátottságát tekintve ugyanazt tudja,
mint a ThinkPad családnál a ThinkVantage. Nem említettük még a kijelző
kávája feletti 1,3 megapixeles webkamerát, mely kiemelkedik a
kategóriára jellemző VGA felbontású megoldások közül.
Összefoglalva a ház letisztult formái, a hagyományosan konzervatív
külső nem mindenkinek fog tetszeni, de nekem pl. bejön. Pláne ha
hozzávesszük a remek kialakítást, a jó minőséget, a kiemelkedő
billentyűzetet, akkor tényleg csak jót lehet mondani róla.
Használatba vétel
A dobozról kár is szót ejteni, a szokásos minimalista kiszerelés: a
töltőn, az akksin és pár kézikönyvön kívül semmi nincs a csomagban.
Driver CD-ket kár is keresni, ezt a Lenovo praktikusabban oldotta meg,
erről mindjárt ejtünk is pár szót. A gép - mint a mai világban minden
noteszgép - alapból Windows Vistára van felkészítve, de mi
természetesen XP-vel telepítettük fel, érdekes megnézni mennyire
támogatott a dolog. Ahhoz, hogy az XP felmenjen a gépre, mindjárt egy
trükkel kell élnünk: a BIOS-ban az Advanced fülön a SATA vezérlő
működését át kell kapcsolni kompatibilis módba, mert addig az XP
telepítő nem hajlandó látni a merevlemezünket. Miután ezzel megvagyunk,
minden gond nélkül fel is megy a régi, szeretett operációs rendszer. A
telepítés után a drivereken a sor. A Lenovo - mint ahogy említettük -
nem mellékel semmit a géphez, viszont van egy ragyogó dolog, ami
megkönnyíti a dolgunkat. Első lépésben szedjük le az N500 hálókártya
driverét és telepítsük fel, hogy elérhessük a notin a netet. Miután
ezzel megvagyunk semmi dolgunk nincsen, pusztán fellépni a Lenovo
support oldalára és letölteni a System Update nevezetű csodát. Ha ez
megvan, telepítsük fel, és futtassuk. Ahogy elindult klikkeljünk a "Get
New Updates" feliratra és dőljünk hátra. A kis szoftveres varázslat
összegyűjti a létező összes drivert és segédszoftvert, mely a géphez
fellelhető. Ezután csak egy gombot kell megnyomni és elmenni bedobni
egy gyrost. Bő óra múlva már használhatjuk is a gépet, a System Update
mindent elintéz helyettünk. Az XP feltelepítése a legcsekélyebb gondot
sem okozott, teljesen kompatibilis a gép a régi oprendszerrel. A 2GB
memória és az erős kétmagos processzor jótékony hatása érződik, az XP
szárnyal a gépen. A billentyűzetet külön nem emelem ki, de a többi
eszközről még ejtek pár szót. Az N-es wlan stabilan, gyorsan
csatlakozik, a Lenovo Access Connection szoftvere jó partner ebben. Sőt
jópár extrát is kapunk a kis segédprogrammal, pl beállíthatjuk melyik
hálóra milyen IP-vel konnektálunk, és fellépés után milyen szoftverek
(pl. MSN, Skype, levelező kliens, böngésző, de akár számlázó)
induljanak automatikusan. A WLAN hatótávolsága lenyűgöző: a tesztgép
melletti - szintén n-es wlannal szerelt - Acerhez képest néggyel több
hálózatot érzékelt, ami a remekül kialakított antennát dicséri. A
hangszórók viszont teljesen átlagosak, bár ezektől kár is elvárni
bármilyen komoly teljesítményt. Pár gyártó épít a gépébe Harman Kardon,
Altec Lansing és egyéb jó nevű hangszórókat, de ez inkább csak ámítás a
subwooferekkel és egyéb hókuszpókuszokkal együtt. Egy ekkora méretű
hangszóró soha nem fog szépen szólni, hiába szerelek egy notiba akár 6
darabot belőle, és ragasztok rá mindenféle matricát, hogy micsoda
pompás hangtechnikát rejt a doboz.
Fontos - sőt a mai világban sokaknak az egyik legfontosabb - a
webkamera. A gépben egy 1,3 megapixeles megoldás található, gyártót nem
írok, elég annyi: a képe a vártnál jóval jobb. A színei meggyőzőek, a
gyors mozgásokra remekül reagál, semmi utánhúzás, semmi akadás nincs. A
kép nem szemcsés, talán az egyik legjobb a Dell Inspiron 1525-ös
kamerája után.
Magánvélemény
A Lenovo 3000 N500-asa - a benne lévő T3200-as processzorral és 2GB
memóriával - a mai világban minden operációs rendszer futtatására
tökéletesen alkalmas és elég. Az egyéb kiegészítőkkel pedig remek
otthoni, irodai társ lehet, hisz akár egy család multimédiás igényeit,
akár egy kisebb iroda komplett kihívásait teljes mértékben ki tudja
elégíteni. A benne lévő műszaki megoldásoknak köszönhetően ennél még
kicsit több is, hisz mindezt hosszú időn át, alacsony meghibásodási
ráta mellett teszi. Ez a gép éppúgy ideális az egyetemi éveit most
kezdő diáknak, mint a "Kattints rá nagyi" tanfolyamát frissen elvégzett
kisnyugdíjasnak.
Külön érdemes szólni a gép magyarországi szervizhátteréről: a teljes
IBM támogatás a gép mögött áll, ennél megnyugtatóbb dolog nem sok van.
Kiemelendő a garancia kérdése is, szinte fillérekért kapunk hozzá plusz
egy illetve plusz két év jótállást! Elég annyi, hogy a plusz 24 hónap
ára mindössze bruttó 8900 forint, mely alapján könnyen kiszámolható: az
N500 24 hónapon át mindössze havi 371 forintért - azaz fél doboz cigi
áráért - garanciás! Ezeket, valamint a gép bruttó 126.900 forintos árát
figyelembe véve ( www.laptopszalon.hu) nyugodtan kijelenthetem: a gép ebben a szegmensben egyedülálló, az idei nyár Best Buy-a.
