Kívülről
Külsejét tekintve a fejlesztők egyáltalán nem csináltak semmit, mivel
teszgépünk szinte teljesen megegyezik elődjével. Azért csak "szinte",
mert egyetlen különbség azért mégis van: kicsit nagyobb a gép jobb
oldalán lévő csatlakozóajtó, mivel ez esetben HDMI aljzat van alatta,
ami kicsit több helyet foglalt el a korábbinál.
Űgy tűnik tehát, hogy igen elégedettek lehettek a külcsínnel és az
ergonómiával a tervezők. A gép valóban szép, szinte szemet
gyönyörködtető, az összhatás éppen súrolja a jóizlés határait.
Formavilága az SLR gépeket idézi, még egy objektív-kioldógomb imitáció
is megtalálható a megfelelő helyen. A fekete és szürke szín jól
harmonizál, a feliratozás sokszínűsége már egy kicsit sok. Ez persze
ízlés dolga, és mivel nem profi gépről van szó, az ilyesminek végül is
lehet létjogosultsága.
A külső borítás teljes egészében műanyag, az oldalsó részek része
festve vannak. Ez önmagában olcsóságot sugall, ráadásul a festett
részek kopásra hajlamosak, ami miatt az ilyen felépítésű gépeken bizony
jócskán megmarad néhány év múlva a használat nyoma. Ettől eltekintve a
kidolgozottság jó, a külső felépítésbe nem lehet belekötni.
A gép fogása viszonylag kellemes és stabil, mivel a markolat elég
vaskos. Belső oldalán van ugyan gumiborítás, ami nagyon dícséretes,
viszont nagyon sima a felülete és nemigen tapad: alig lehet észrevenni
hogy ez valójában gumi. Ráadásul a hüvelykujj felőli részen semmilyen
borítás nincs: ezek, és a sima, csúszós felületek miatt késztetést érez
az ember arra, hogy megszorítsa a gépet annak érdekében, hogy ki ne
csússzon a kézből.
A gép kezelőszerveinek kiosztása viszont valóban remek. A szuper
tervezésnek köszönhetően a módtárcsát még egykezes fogásnál is lehet
tekergetni. A profi Canon gépeihez hasonló tárcsa jól kézre esik,
ráadásul egybe van építve az iránygombokkal, és a többi kezelőszerv
kiosztása is kiváló. A középső "Func. Set" a legfontosabb funciókat
teszi elérhatővé, melyek között a tárcsa segítségével nagyon egyszerű
navigálni.
Menürendszer, üzemmódok
Miközben a kezelőszervek kívülről nagyon hasonítanak a Canon EOS
gépekére, a menüszerkezet megjelenése és logikája inkább a Canon
kompaktokéhoz igazodik. Használata egyértelmű, intuitív módon
lényegében minden szükséges funkciót meg lehet találni.
Nem csak kívülről, hanem tudásban is nagyon hasonlít elődjére a
PowerShot SX-20 IS. Az automata funkciók mellett a szokásos manuális
(P, S, A, M) módok is megtalálhatóak a módtárcsán. Emellett az automata
módok teljes palettája is a rendelkezésünkre áll: a kiindulópont a
módtárcsa, mivel a lényeges funkciók ide csoportosulnak. Az automata
témaválasztási mód, melyet a Canon "SmartAuto"-nak nevezett el, a
"látottak" kielemzése után 22 eltárolt beállítás közül választja ki a
szerinte legmegfelelőbbet. Természetesen kézzel is választhatunk a
témamódok közül, összesen 16 féle áll rendelkezésünkre.
A gép továbbfejlesztett TTL rendszerű autofókusza a márkától megszokott
módon - főleg nagylátószögben - gyors és pontos. Zoomoláskor, extrém
állásban viszont érezhetően lassul, bár ilyenkor is pontos marad. Kevés
fényben nagyon jól működik a fókuszlámpa, persze igen korlátozott
távolságon belül, lényegében beltéren.
Az optikai képstabilizálás a megszokott módon kiválóan működik - a
Canon esetében a rendszer az egyik lencsetag elmozdításával kompenzálja
kezünk remegését. Erre ekkora zoomteljesítmény mellett szükség is van:
tele állásban a legtöbb esetben nélküle csak állvánnyal tudnánk éles
képeket készíteni. Ehhez alkalmazhatjuk a "Motion Detection Technology"
nevezetű funkciót is, mely a mozgó témák kimerevítését szolgálja. Tudni
kell azonban, hogy szükség esetében nem tesz mást, mint jócskán
felemeli az ISO érzékenységet, ami nagyon nem tesz jót a képminőségnek,
de erről később. Az érzékenységet egyébként ISO 80 és 3200 között
válaszhatjuk ki, utóbbi esetében csökkentett felbontás mellett.
HD (720p) videó: a felvételt bármilyen pillanatban elindíthatjuk a
hátlapon található dedikált gombbal. Jó hír, hogy felvétel közben lehet
zoomolni. Akár a digitális videokameráknál, fotókat is készíthetünk
felvétel közben, ilyenkor a kimerevített kép a videofelvételen is
látható lesz. A 720p minőséget 30 fps sebességgel rögzíti a gép, de
használhatjuk a 640x480 vagy 320x240 pixeles felbontást is. A
felvételek hosszát a memóriakártya mérete határolja be, illetve az
elkészített videofájl maximum 4 GB lehet. A felvételek minősége jobb
mint az átlag, a hang pedig sztereó. Jó lenne egy mikrofonbemenet is az
ilyen gépekre, mert a hangminőség hagy némi kívánnivalót maga után.
i-Contrast: a Canon így nevezi a dinamikatartományt növelő funkciót.
Ennek lényege, hogy a gép megvizsgálja, mennyire növelhető az expozíció
információvesztés nélkül, majd a világos részeket "visszasötétíti", így
visszaállítva az eredeti expozíciót. A dolog tulajdonképpen a digitális
fotózás egyik legkritikusabb pontjára próbál valamiféle megoldást
nyújtani. Az eredmény így néz ki:
i-Contrast be/ki
Látható tehát, hogy a dolog valóban hatásos, azonban a két kép között
van egy lényeges különbség: i-Contrast esetében ISO 80 helyett ISO
160-as értéket alkalmazott a gép, ami persze logikus. Ez a funkció
tehát szintén a képzaj növekedésével jár kéz a kézben. Amennyiben ez
esetleg gondot okoz, az automata mód mellett ki is kapcsolharjuk az
i-Contrast-ot.
Hat féle fehéregyensúly program van a gépben, plusz az automata és a
kézi mód is rendelkezésre áll. Automata módban a rendszer nagyon jól
működik, még vegyes fényben is igen jól megtalálja a helyét. A
fénymérés a szokásos három féle módban történik: kiértékelő, középre
súlyozott és szpot. A exponálási időt 15 és 1/3200 másodperc között
alkalmazhatjuk. Természetesen arcfelismerés és arc-exponálás is van a
gépben, ehhez további megjegyzést nem fűzök.
Kijelző, kereső
A 2.5 collos, 230 ezer pixeles "Pure Color II" nevezetű LCD kijelző
képminősége normál használat mellett megfelelő, manuális
élességállítási módban viszont már nem elég a felbontás. A fényerő öt
fokozatban állítható. A képernyő mérete kicsit alulmarad a mai átlaghoz
képest, nagy előny viszont, hogy kihajtható:
Alapállásból bal oldalra lehet kihajtani, ahol tengelye körül 270
fokban forgathatjuk el. Ez nagy előny, kiváltképp ha a fotós hozzá van
szokva a mozgatható kijelzőhöz, azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy
ennél jobb az olyasmi fel-le mozgatási lehetőség, melyet a Nikon és a Sony alkalmaz néhány típusnál. Az átnézeti kereső 0.44 collos, 235 ezer
pixeles felbontásával lényegében csak keretezésre alkalmas, mivel a
képminőség és színvilág nem alkalmas precíz beállítások elvégzésére.
Optika, érzékelő
A Canon optika tehát nem kevesebb mint 20-szoros zoom teljesítménnyel
rendelkezik. Ennek gyújtótávolsága 35 mm-es ekvivalenciában 28-560 mm-t
jelent, ami normál használat mellett több, mint elég kell hogy legyen.
Különösen a nagylátószög örvendetes, amire például beltéri fotózásnál
nagy szükség szokott lenni. A zoomolást USM motor végzi, az
exponálógomb köré helyezett zoomgyűrű két fokozatban teszi számunkra
lehetővé a műveletet. Ezek közül a lassú fokozat is kicsit gyorsnak
tűnik, ami miatt nem lehet abszolút precíz beállítást elvégezni.
Az optika fényereje f/2.8 - f/5.7, nagylátószögben tehát gyors az
optika, tele állásban viszont már egyálatlán nem. Ennek sajnos nincs jó
hatása a képminőségre, mert a gép kénytelen magas ISO érzékenységhez
folyamodni, ez pedig erősen befolyásolja a képminőséget. A 12.1
megapixeles CCD érzékelő 2 megapixellel nagyobb felbontású mint az
elődmodell. Kár, hogy a gyártók még mindig ott tartanak, hogy a
felbontás növelésével szeretnék indikálni a fejlődést, mert ez
képminőség szempontjából valójában visszafejlődés. Az érzékelőhoz -
akárcsak az elődmodell esetében - Digic IV képfeldolgozó áramkör
párosul.
Képminőség
A manapság a kisszenzoros gépeknél szokásos problémák mellett az
átlagnál jobb képminőséget produkál az SX-20 IS , és a hatalmas zoom
átfogáshoz képest moderáltan hozza az optikai hibákat is.
Nagylátószögben látható a hordósodás, de láttunk már ennél sokkal
rosszabbat is. Zoomoláskor javul a helyzet. A képszélek felé található
torítások is átlag alatt vannak, ahogy a kromatikus aberráció is.
A probléma az, hogy miközben nagyjából átlagos (vagy inkább az átlagnál
hajszálnyival kevesebb) a képzaj, nagyon meglátszik a zajcsökkentés.
Ismét azt kell mondanunk, hogy nagyítás nélkül megtévesztően szép a
kép, a színvilág túlzásoktól mentes, minimum realisztikus, talán kicsit
visszafogott. Nagyításkor viszont előbukkan a mosottság és életlenség.
Mivel az optika tele állásban igen lassú, még viszonylag erős fényben
is magasabb ISO érzékenységhez kell folyamodnia a gépnek, ami a
szokásos problémákhoz vezet. Ezzel csak verőfényes napsütésben,
minimális ISO érzékenység mellett nem lesz probléma.
Látszik tehát, hogy Canon gép lévén a fejlesztők nagy hangsúlyt tettek
az optikára, de a magas felbontással és a kis szenzorral, a fizikai
törvényekkel ők sem tudtak mit kezdeni. Csak ismételni tudom magam:
nagyon jót tenne fele ekkora felbontás ennek a kisgépnek.
ISO 80, 100, 200, 400, 800, 1600
Vaku
A vaku jobb lett a korábbi modellhez képest: feltöltése a gyári adat
szerint is 12 helyett 7 másodperc alatt történik meg. A valóságban ez
persze erősen függ a beállításoktól, tehát ezt az értéket inkább fogjuk
fel átlagnak: tág rekesz esetében ennél gyorsabb, szűk rekesz esetében
pedig lassabb a vakufeltöltés ideje. Eközben a gép nem enged exponálni.
A gépen van vakupapucs, ami nagyon jelentős pozitívum: A géppel
használhatjuk a Canon Speedlight vakukat.
Áramellátás, memória
A gép ceruzaelemekkel működik, ami sokak kedvenc megoldása. Az
bizonyos, hogy lemerülés esetében valóban előnyös, hogy lényegében a
világ minden pontján lehet kapni ceruzaelemet. A gyári adatok szerint
alkáli elemekkel 340, MiM elemekkel pedig 600 képet tudunk készíteni,
ami igen jó érték. A gép SDHC/SD/MMC/MMC Plus kártyákat fogad, belső
memória létezéséről nincs információ.
Összegzés
Ismét vegyes érzelmekkel búcsúztam mostani teszgépünktől, mivel nagyon
szimpatikus, szerethető szerkezet. Mérete, fogása és tudása meggyőző,
ebben a kategóriában az élvonalhoz tartozik. Ami választáskor döntő
lehet, az a vakupapucs megléte, ami lehetővé teszi az amatőrnek a
professzionális irányba való kacsintgatást, és az igényesebb vakuzást,
valamint igény esetén a HD videózást.
A gép gyors, az optika szép képet produkál, azonban a hatalmas
felbontás ismét beleköp a levesbe. Erre a problémára egyszerűen nincs
megoldás. Még nemrégen úgy hirdették a gyártók az új típusokat, hogy az
új képfeldolgozó áramköröknek köszönhetően megoldódott ez a probléma,
miközben a valóságban nem látunk mást, mint mosott, zajszűrött képeket.
Ez jelen esetben is így van, és emiatt jó lett volna ha legalább a
korábbi típushoz képest nem növelték volna tovább a felbontást. Azonban
ez van, ezt kell szeretni - kell, mert aki ultazoom gépet szeretne,
jelenleg ennél jobbat nemigen talál.
A fényképezõgépet az FotoMarket bocsátotta rendelkezésünkre.
