A Nikon nagy jeletőséget tulajdonít a D300s megjelenésének. Mivel profi
DX formátumú gépvázról van szó (a Nikonnál a DX jelenti az APS-C
szenzorméretet), melynek elődje sikeres típus, izgalmas felfedezni, mi
is az, ami ebben az esetben újdonságnak számít. A fényképezőgépek
esetében az új funkciók manapság ugyanis nem feltétlenül jelentenek
használható, hasznos tudást, és az új típusok a szűken vett fotográfia
szempontjából gyakran ugyanazt nyújtják mint az elődök. A D300s-t
összehasonlításképpen tehát a jóhírű előd, a D300 fényében érdemes
megismerni. Annál is inkább, mert az elődmodell még korszerűnek számít
és kapható, valamint olcsóbb mint az új
Külcsín, ergonómia
A két gép leszámítva néhány apróságot kívülről teljes egészében
megegyezik. A fogás nagyon stabil, a markolat nüansznyival kevésbé
vaskos mint a hasonló kategóriás Canon EOS sorozatú gépeké. Egész napos
fotózás után sem lehet megmondani melyik jobb, mindkét verzió nagyon
jó.
A gép minden elemén érezni, hogy profi felhasználásra szánták a
fejlesztők. Az erős, robusztus magnéziumötvözet váz minden olyan részen
gumiborítást kapott, ahol a kézzel érintkezik - ez ebben a kategóriában
persze alapelvárás. A Nikontól megszokott módon tele van a gép
funkciókhoz dedikált kezelőszervekkel, ami remek munkaeszközzé teszi: a
legfontosabb alapbeállítási lehetőségek mind kéznél vannak, fotózás
közben a menühöz hozzá sem kell nyúlni (pl. felvételi mód, fénymérés,
expozíció, élességállítási ki-be, élességállítási mód, fehéregyensúly,
ISO, képminőség).
Eme kezelőszervek egy része mechanikus, ez alól kivétel éppen az
üzemmódváltás művelete: módtárcsa nincs, mivel az automata módok teljes
hiánya miatt csak a P/S/A/M funkciók kerültek volna rá, amihez
felesleges egy különálló tárcsa. Az üzemmódot tehát a "Mode" gomb
lenyomásának és a kezelőtárcsa forgatásának kombinációval lehet
kiválasztani - ezzel a mozdulattal a hagyományos megoldáshoz szokott
fotósnak meg kell barátkoznia - ha tud. A gombok, kapcsolók és
tekerentyűk kiosztása logikus, látszik hogy a gyártónak van "némi"
tapasztalata a fényképezőgép-építés területén.
Ennek ellenére mégsem tökéletes minden: az exponálógomb alatti
kezelőtárcsa gumiból van, éppúgy mint a markolat, melyből nem emelkedik
ki eléggé. Emiatt forgatáskor mutatóujjunk dörzsölődik a markolathoz,
és persze tapad hozzá, ami egy folyamatos gumidörzsölgetést eredményez.
Nem tűnik nagy problémának, azonban pl. manuális módban való
fotózáskor, gyakori rekeszeléskor már idegesítő. Ahogy az is, hogy a
ki-be kapcsoló nagyon közel van hozzá, és ugyanolyan irányba mozog.
Annak, akinek régóta van Nikon gépe, nem okoz gondot, azonban akinek
még nem áll teljesen a kezére, hajlamos lehet rekeszeléskor egyszerűen
félrenyúlni és akaratlanul kikapcsolni a gépet.
Hangsúlyozom, ergonómia szempontjából más kritika nem érheti a gépet. A
gépnek "Nikonos" jellege van, hordozza a márka jegyeit, tehát
alapvetően fontos, hogy a fotós megbarátkozzon vele, szeressen vele
dolgozni.
Funkciók, különbségek
Rögtön az elején érdemes megállapítani, hogy némi ellentmondást lehet
felfedezni a D300s jellege és az alkalmazott fejlesztések fajtája
között. Igaz ugyan, hogy a újdonságok nem az értelmetlen, kommersz
kategóriába tartoznak, azonban magára a szűken vett fotográfiára
tulajdonképpen nincsenek, vagy legfeljebb minimális hatással vannak.
Pedig ez a gép éppen erre - fotózásra - készült.
A gépen továbbra is F bajonett található, ami önmagában nagy előny,
mivel számtalan kiváló, régi optikával kísérletezhetünk. Régi, manuális
lencsék esetében természetesen nincs autofókusz, azonban a gép tud egy
érdekességet: ilyen esetekben kézzel tárolható a gépben az alkalmazott
optika gyújtótávolsága és maximális rekesz értéke, amit a gép
fényméréskor felhasznál, ezekkel kalkulál. Ebben az esetben az aktuális
értékek megjelennek a kijelzőn, és a gép alkalmassá válik a
fénymérésre, valamint az autofókuszra: természetesen nem mozgatja az
élességállító gyűrűt, azonban amint éles a kép, zöldre vált a
fókuszpont, és pittyeg a gép. Ezen kívül érzékeli a rekeszelést, és a
kijelzőn megjelenik az aktuális érték. Exponáláskor pedig ráadásul
mindent rögzít az EXIF adatok közé.
A gépben természetesen autofókusz motor is van, tehát nagyon sokféle
optika közül választhatunk. Maga az autofókusz rendszer a D300-ból
ismert és elismert, 51 pontos szisztéma. A háromféle módból a dedikált,
mechanikus gombbal válaszhatunk: automata (a gépre van bízva minden),
dinamikus valamint a single-point AF. Utóbbi esetében kézzel válaszjuk
ki a fókuszpontot, majd a gép követi a témát. A fókuszpontok
mennyiségét (maximum 51 pont) magunk válaszhatjuk ki. Az egész rendszer
úgy jó, ahogy van: gyors, stabil, a funkciók jók, használhatóak, és
gyönyörűen működik a követő mód is. A Nikonnál megszokott fókuszlámpa
kítűnő. Semmi problémát nem jelent tehát, hogy teljesen megegyezik az
elődmodellben találhatóével - ezen a technika jelen állása szerint
nemigen van mit változtatni.
A Nikon érzékelő és képfeldolgozás tekintetében szintén úgy érezte,
egyelőre nincs szükség a továbbfejlesztésre, és egy az egyben a D90-ben
lévő elemeket használta fel: a 12,3 millió effektív megapixeles APS-C
szenzorhoz (melynek Nikon gép lévén a szorzószáma 1.5X) a legújabb
EXPEED processzor párosul. A fotókat rögzíthetjük JPG, TIFF és NEF
(RAW) formátumban, utóbbi esetében választhatunk a 12 és 14 bites
verzió között.
A D90 elemeinek köszönhetően - a D90-hez hasonlóan - a D300s 1280 x 720
pixeles, 24 fps sebességű, tehát HD minőségű videók készítésére képes a
gép: ez az egyik leglényegesebbnek mondható újdonság az elődmodellhez
képest. A különbség annyi, hogy mikrofonbemenet is van a rajta, ezzel
tehát megoldották a fényképezőgépes videózás egyik kritikus pontját: a
gyenge minőségű, mono hangot. Ráadásul a hangfelvétel szintjét kézzel
szabályozni is lehet, valamint videószerkesztésre is van lehetőség a
gépen belül. Ilyen vonatkozásban a D300s egyelőre egyedülállónak
mondható.
Meg kell azonban említeni, hogy bár videózás közben alkalmazhatjuk az
autofókuszt, annak sebessége annyira lassú, hogy lényegében
használhatatlan, ráadásul HD minőségben maximum csupán 5 percnyi
anyagot tudunk felvenni. Egyelőre tehát a meglévő videokamerát még
mindig jó ha megtartjuk.
Kettős memóriafoglalat található a gép oldalán, tehát SD és CF
kártyákat egyaránt fogad a gép. CF kártyák esetében viszont csak a Type
I verziót, tehát a vastagabb Microdrive-ok ezzel a géppel nem működnek.
Ez nem tűnik világrengető tudásnak, azonban a gyakorlat azt mutatja,
hogy bizony nagyon hasznos dologról van szó. Főleg mostanában, amikor
egyre több DSLR gépvázban található SD foglalat, másokkal való közös
munka, fotózás folyamán sokszor előnyt jelenthet a kompatibilitás.
Az élőkép megléte nem újdonság, a hátlapon elhelyezett hozzátartozó
dedikált gomb viszont igen. Ez jó megoldás, jobban kéznél van mint a
D300 esetében, ahol a felvételi módot kiválasztó tárcsán kapott helyett
ez a funkció. Igen kellemetlen viszont, hogy élőkép módban hiába
nyomjuk meg a lejátszás módot, nem történik semmi: először ki kell
lépni, és csak ezután nézhetjük meg az elkészített fotót - ezen
változtatni kellene.
Élőképes fotózás közben kétféleképpen is használhatjuk az automata élességállítást:
1)
szokásos módon, ilyenkor az exponálógomb vagy az "AF-ON" gomb félig
lenyomásakor a tükör felcsapódik, az élőkép eltűnik, és megtörténik az
élességállítás. Ezután visszacsapódik, exponáláskor pedig természetesen
ismét fel-lecsapódik
2) "állvány" módban: ebben az esetben a képernyőn minden látunk,
azonban a kontrasztérzékelős rendszer lép életbe, ami nagyon lassú.
Ilyenkor a gép másodpercekig állít élességet - emiatt sok kritika éri
ezt a megoldást, azonban meg kell érteni, hogy ez az állványos, ráérős
jellegű fotózásnál használható, erre készült. A "szokásos" mód tehát
annak ellenére, hogy tükörcsapkolódással kell számolnunk, lényegesen
gyorsabb, tehát kézből való, mozgás közbeni fotózás esetében ez a
megoldás.
Természetesen a kézi élességállítás is rendelkezésre áll, és itt kell
megemlíteni, hogy a 3 collos, 920 ezer pixeles képernyő részletessége
tökéletesen megfelel az élesség ellenőrzésére és beállítására, ráadásul
természetesen lehetőség van a kép kiválasztott részeinek nagyítására
is. A képernyő hatalmas felbontása lényegében a szem által nem látható
pixeleket eredményez, ami miatt kiválóan szerkesztésre,
élességállításra vagy bármilyen műveletre.
Az elődmodellhez hasonlóan bal oldalon felül található a már említett
felvételi mód választó tárcsa. Ezen van egy újdonság: a csendes mód,
mellyel először a D5000 esetében találkozhattunk. A dolog lényege, hogy
exponáláskor akkor csapódik vissza a tükör, ha már elengedtük az
exponálógombot. Ekkor - amennyiben diszkrétebbek szeretnénk lenni -
magunk mögé rakhatjuk a gépet, majd elengedhetjük a gombot. A gyakorlat
azt mutatta, hogy ez használható, és valóban kevesebb, finomabb zajt
csapunk, ami bizonyos helyzetekben hálás dolog. A sorozatfelvétel
némileg gyorsabb lett, bár ebből a szempontból a D300-nak sem kellett
szégyenkeznie: alapállapotban 7 fps, az opcionális MB-10 típusú
akkumulátorral pedig 8 fps.
Képminőség
A D300s szűken vett képminőségével kapcsolatban talán azt a
legfontosabb megérteni, hogy nagyon jó, ugyanakkor szinte teljesen
megegyezik a korábbi modellével és természetesen a D90-ével. Sőt, ide
sorolhatjuk a D5000-et is, és el kell ismernünk, hogy egyes még olcsóbb
Nikon gépvázak is közel így szerepelnek. Tehát a képminőséget ezen
gépek esetében alapvetően az alkalmazott optika fogja eldönteni.
A képminőség vonatkozásában két lényeges pontot érdemes kiemelni:
1) A mai technikai színvonalnak megfelelően régebben ismeretlen
érzékenységeket lehet alkalmazni: ISO 1600-ig minőség szempontjából
használható, nagyítható és éles képekre lehet számítani. Önmagában ez a
legtöbb tipikus esetben szükségtelenné teszi a vaku használatát, ami
természetesebb látványt eredményez, valamint senkit nem zavarunk a
villogással. Ráadásul az érzékenység kiterjeszthető egészen ISO
6400-ig, ami már extrém értéknek számít.
Nikon AF-S DX VR 16-85 mm 1/3.5-5.6G ED optikával készült felvételek
2) D-Lighting. Ez egy szoftveres funkció, de mégis engedtessék meg,
hogy a képminőséggel kapcsolatos téma ürügyén kerüljön ide. Akik
ugyanis a filmes világból jönnek, szinte mind visszasírják a film
dinamikatartományát. A D-Lighting sikeresen javít valamennyit a
digitális technika eme problémáján. Intenzitása szabályozható, illetve
van automata mód is. Alkalmazásakor az automatika eleve egy kicsit
alulexponál, ezzel megőrizve a részleteket csúcsfényeknél, majd kicsit
kivilágosítja a sötét részeket, a világosakat pedig úgy hagyja ahogy
vannak. Ezt egyébként az alacsony képzaj teszi lehetővé úgy, hogy
közben a képminőség nem szenved csorbát. Ennek a kombinációnak tehát
látható a hatása.
Nikon AF-S DX VR 16-85 mm 1/3.5-5.6G ED optikával készült felvételek
A két fenti funkciónak köszönhetően a régebbi digitális gépekhez
szokott fotós kevés fényben meg fog lepődni, mivel kézből lehet fotózni
olyan helyzetekben, ami régebben elképzelhetetlen volt, ráadásul a
sötét részeken is láthatóak lesznek a részletek.
Összegzés
Meg kell állapítanunk, hogy a D300s képminősége kiváló, azonban a gép
nem egyedülálló ebben a vonatkozásban. Ha valakinek számítanak az
anyagiak (a legtöbbünknek igen), és a képminőség a legfontosabb,
tökéletesen jól jár ha olcsóbb gépvázat választ, és jobb vagy több
optikát vásárol a különbségből. Amennyiben profi felhasználásra van
szükség és van rá megfelelő anyagi háttér, valamint elég az APS-C
szenzorméret, a D300s kiváló választás, jelenleg nem lehet egyértelműen
azt mondani, hogy létezik ennél jobb: lényegében az aktuális
csúcstechnológiát hordozza magában, mindent tud.
Profi felhasználás esetében azonban az esetek nagy részében meg fog
felelni az elődmodell, a D300 is. Az alkalmazott fejlesztések ugyanis
nem a fotográfiát érintik, hanem inkább a ráadás kategóriába tartoznak:
HD video, kettős memóriafoglalat, ergonómiai különbségek. Ezek ugyan jó
ha vannak, de semmilyen hatással nincsenek az elkészített anyag
minőségére.
Itt érdemes azt is megemlíteni, hogy egyes olcsóbb gépvázak szintén
ugyanilyen, vagy ezt megközelítő képminőséget képesek produkálni,
azonban profi környezetben már nem használhatóak ugyanúgy. A víz- és
porálló, erős magnézium ház és a fontos funkciókhoz dedikált
kezelőszervek a hivatásos fotósok eszközévé emelik a D300s-t, ami ennek
a kritériumnak nagyon jól megfelel.
Kiváló, szerethető fényképezőgép tehát a Nikon D300s, de a D300 is az,
ami olcsóbb, és még kapható. Választáskor ezt is figyelembe kell venni.
