A kamu 3D szedi áldozatait, a nézők fogalmatlanul tódulnak be a moziba, s a hidegzuhany csak később éri őket. Valóban szükség van az ilyen filmek 3D-sítésére?

A titánok harcát muszáj állatorvosi lóként kezelni, s kapcsán elmerengeni azon, hogy mennyire van szüksége a nézőknek egy utólag, szoftveresen 3D-sített, de egyébként 2D-ben készült akciófilmre. Való igaz, az Alice Csodaországban is efféle konvertált alkotás volt, azonban a gyerek- és animációközeli műfaj még megmentette a szétcincálástól, holott egyértelműen látszott, hogy mekkora a különbség Tim Burton filmjének és a tavalyi, "valódi" 3D-s filmeknek a vizualitása között.

A titánok harca esetében azonban nincs olyan momentum, ami indokolttá tenné a 3D-t - persze a bevételeket kivéve. (S nem is törünk pálcát, hiszen ez utóbbi 100%-ban igazolta is a gyártó döntését, mely egy végletekig 3D-síthető animációs főcímmel és egy-két, utólag a filmbe biggyesztett animált snittel próbálta igazolni a térhatás létjogosultságát.) Azonban a nagy kérdés, hogy akkor ez lenne a helyes út? Nosza, kapjon egy kis 3D-t a Vasember 2, a Perzsia hercege, a Szex és New York 2 és a Robin Hood? Nyilván látványosabbak lennének néhol a filmek, azonban az orrunkra feltolt szemüveggel sem lehetne elfedni a hibákat, hiába tereli el olykor a 3D a figyelmünket.

Az előbb említett filmek nem vállalták be a 3D-t, a Titánok viszont megtette, s valljuk meg, elég érdekes látni a film elejét, hiszen azonnal kiderül, hogy szemüveg nélkül is abszolút élvezhető képet láttunk a vásznon. Ekkor látszott csak igazán, hogy milyen illúzióért hajlandóak a nézők kifizetni pár száz forinttal többet. Való igaz ugyan, hogy az olyan felvételek, ahol a szereplőket ki lehetett emelni a háttérből, valamilyen szinten működtek a konverziónak köszönhetően, azonban az oly sokszor emlegetett, valódi mélységérzés nem volt jelen. Mint ahogy a hagyományos forgatásnak köszönhetően 3D-ben igazán működő jelenetekkel sem találkoztunk, még a klasszikus, képből való kinyúlással sem - ami egyébként sem működne jól konverziós filmnél.

Persze most a filmről kéne beszélni, de azt hiszem sokan, sokféleképpen le fogják írni, hogy miért is csalódás A titánok harca. Illetve... várjunk csak. Annyira nem csalódás, hiszen a Szállító 2 és a Hulk 2 rendezőjétől nem is nagyon számíthattunk semmi egetrengetőre. Hogy szembemenjünk az általános vélekedéssel, inkább azt mondanánk, hogy egyáltalán nem annyira gáz A titánok harca, mint ahogy azt várni lehetett az előzetes nézői vélemények és kritikák alapján. Bár abszolút felejthető produkcióval van dolgunk, ami remekül illeszkedik a gyorséttermek világába, vagyis egy szubkultúrának tökéletes kielégülést fog biztosítani, azonban nem ébreszt indulatokat az emberben, szeretni sem, utálni sem lehet nagy hévvel. Mondhatjuk, hogy teljesen jellegtelen, semmilyen, felesleges, iszonyatosan közepes film. De, és ez jó hír, egyáltalán nem vállalhatatlan.

A titánok harca egyébként az 1981-es Laurence Olivier-féle verzió feldolgozása, s története kimerül abban, hogy a félisten Perzeusznak, az istenek haragjának köszönhetően, mindenféle bestiákat kell lemészárolnia, hogy megmentse Argosz városát a pusztulástól. (Értsd: az első pálya a party összeállítása, ezután jön pár lemészárlandó imp, majd a második, harmadik, negyedik pálya végén egy-egy boss, hogy a végén a Kraken is megkapja a magáét.) Aki az ugyanilyen korhatárral bíró Percy Jackson-filmből, a Villámtolvajból, nem tanulta volna meg az aktuális görög mitológialeckét, az most ismételhetett, hiszen ismét csak a Zeusz - Poszeidón - Hádész trió áll a középpontban (ezúttal rockernek maszkírozott, haknizó Oscar-jelöltek alakításában), s a lezúzandó szörnyparkban ezúttal is képviselteti magát a Medúza.

Tehát Perszeusz hős társakat és egy nőt is kap maga mellé, ők azok, akik életet lehel(het)nek a filmbe, miközben, ahogy az lenni szokott, szép lassan elhullnak a PG-13-as vérzivatarban. Kár, hogy közülük csak a dán szupersztár, Mads Mikkelsen karaktere, Drakó tesz hozzá valamit a filmhez, a többiek csak az ágyútöltelék, nem éppen nemes feladatát töltik be. A társak mellett a lények jelenthetnek még pluszt az ilyen filmeknél, azonban a pár jó megoldást, a néhol elég satnya animáció azonnal feledteti, így összességében csak egy átlagos színvonalat hoz a film látványa.

Száz szónak is egy a vége: mindenki tudja, mire számíthat, ha megnézi A titánok harcát, és azt is, hogy érdekli-e őt mindez. Ha igen, akkor viszont nem érdemes plusz pár száz forintot kiadni egy szemüveg két órás kölcsönzésére, A titánok harcát tökéletesen elég sima, fapados, 2D-s változatban megnézni. Az élmény ugyanolyan lesz - sőt lehet, hogy jobb is, hiszen a 2D-s nézők láthatják azt a végeredményt, amit a készítők maguk is terveztek. (Az előzetest pedig mentsük el magunknak, hiszen az valóban ütősre sikeredett.)

A titánok harca (Clash of The Titans)
színes, magyarul beszélő, angol-amerikai fantasy, 106 perc, 2010
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott

rendező: Louis Leterrier
forgatókönyvíró: Travis Beacham, Phil Hay, Matt Manfredi, Beverley Cross
zeneszerző: Craig Armstrong
operatőr: Peter Menzies Jr.
producer: Kevin De La Noy, Basil Iwanyk

szereplők:
Sam Worthington (Perszeusz)
Liam Neeson (Zeusz)
Mads Mikkelsen (Drakó)
Gemma Arterton (Ió)
Ralph Fiennes (Hádész)
Alexa Davalos (Androméda)
Danny Huston (Poszeidon)

A hír megjelenését az SG.hu {Informatika & Tudomány} támogatta.