Film Noir
feliratos amerikai-szerb animációs film, 97 perc, 2007

Rendező: Risto Topaloski, D. Jud Jones
Forgatókönyvíró: D. Jud Jones
Zeneszerző: Mark Keller
Operatőr: Radan Popovic
Producer: Miodrag Certic

szereplők:
Mark Keller (a Hős hangja)
Bettina Devin (Angela/sztriptíztáncosnő/Mrs. Lopes hangja)
Roger Jackson (Riley detektív/Dr. Kaplanski hangja)
Jeff Atik (Randall Stern hangja)
Kristina Negrete (Samantha hangja)

Ez első hétvégén alig 63 néző tekintette meg a filmet, pedig valódi csemegéről van szó. Más kérdés, hogy a Film Noirban nincs se pingvin, se angol kém.

Nagyon nagy szívfájdalma a műfaj kedvelőinek, hogy az elmúlt években minimális számú olyan krimi került a mozikba, melyek a klasszikus stílusra építkeznének, vagyis a "Ki a tettes?" nyomvonalon halad a történetük. Az pedig még nagyobb szívfájdalom, hogy az a pár rejtélyre épülő történet, amit megkaptak a rajongók (azokról van szó, melyek nem úszták át a manapság oly divatos thriller zsánerébe), nem ütötték meg azt a színvonalat, hogy évek múltán is lehessen róluk beszélni.

A Film Noir valamennyire megpróbálja betölteni ezt a tátongó űrt, ráadásul egyben a film noir műfaját is visszahozza, melyet tavaly a Hollywoodland és a Fekete dália próbált lélegeztetőgépen tartani több, de inkább kevesebb sikerrel. (Hol van már a Halál keresztútján, a Közönséges bűnözők vagy az idehaza be sem mutatott nagyszerű Brick?) A csavar az egészben, hogy a Film Noir nem amerikai hanem szerb, és animációs film.

A film története a legklasszikusabb noir alaphelyzetre épül, melyet számtalan film vagy kalandjáték is felhasznált: főhősünk (hol máshol?) a Hollywood felirat tövében ébred fel, fogalma sincs róla, hogy ki ő. A kezében egy pisztoly, lőtávon belül pedig egy halott, aki foglalkozása szerint a törvény őre lenne. Adja magát a feladat: kinyomozni az igazságot.

A Film Noir már az elején elkapja a nézőt és jó ideig (kábé 60 percig) nem is engedi. Olyan érzésünk van, mintha csak egy klasszikus nyomozós kalandjátékot nyomna a szomszéd Pistike, mi pedig a fotelből, popcornt zabálva követnénk az eseményeket, melyek természetesen egyre több és egyre nagyobb fordulatokat vesznek, ahogy azt a krimi műfajától elvárná az ember.

A film legnagyobb erőssége a feszültség fenntartása, hiszen a néző nagyjából annyit tud, mint az emlékeit vesztett főhős. Mindent együtt fedezünk fel vele és közben mi is agyalhatunk azon, hogy vajon miféle rejtély is áll a háttérben, ami események olyan láncolatát indította el, ami egy rendőr lelövéséhez vezetett. A nyomozás során természetesen a noirok már-már közhelyszerű eszköztára is felhasználásra kerül, megkapjuk a femme fatale-t, a sok cigifüstöt, a komor hangulatot (sok esőgéppel) és persze az olykor fanyar és életunt narrációt, a'la Humphrey Bogart.

Azonban sajnos hiába az egyébként pazar füstös, jazzes zene, az olykor nagyszerű animációs megoldások, hiába a remek felvezetés, a Film Noir nagyjából egy óránál összeomlik. Ennek oka egyrészt, hogy túlontúl megpöndörítik a sztorit, másrészt pedig az eleinte még megfelelő mennyiségű szex-, és főleg kemény akciójelenetet sajnos túlzásba viszik az alkotók, akiknek mintha az lett volna a célja, hogy fogyaszthatóbbá, pörgősebbé tegyék filmjüket. A Film Noirból remek krimi lehetett volna, de végül nem sikerült átugrania a lécet. Első órája ettől persze még nagyon hangulatos marad.