Ismét több mint egy héttel Amerika előtt láthattuk a legújabb szuperprodukciót, a nagy kérdés, hogy megszületett-e a második jó játékadaptáció?

Perzsia hercege - Az idő homokja (Prince of Persia: The Sands of Time)

színes, magyarul beszélő, amerikai családi kalandfilm, 116 perc, 2009
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott

rendező: Mike Newell
forgatókönyvíró: Carlo Bernard, Jordan Mechner, Doug Miro, Boaz Yakin
operatőr: John Seale
producer: Jerry Bruckheimer

szereplők:
Jake Gyllenhaal (Dastan herceg)
Gemma Arterton (Tamina)
Ben Kingsley (Nizam)
Alfred Molina (Amar sejk)
Reece Ritchie (Bis)
Toby Kebbell (Garsiv)
Richard Coyle (Tus)

Az az igazság, hogy az ember egy idő után nem bízik Hollywoodban és arra vár, hogy Európa vagy Ázsia is elkezd futószalagon játékfeldolgozásokat készíteni, mert az amerikaiaknak mindössze egy (na jó, másfél) elfogadható adaptációt sikerült eddig készíteniük. A Perzsia hercege - Az idő homokja azonban jó helyzetben volt elvárások szempontjából, hiszen közel sem fogta el az embert jóleső borzongás, amikor a film premierjére várt (ellentétben mondjuk a rondán beégett Max Payne-nel), ráadásul azt is tudni lehetett, hogy mivel Jerry Bruckheimer a producer, nem lesz olcsó az alkotás, a látványelemek a helyükön lesznek.

Kár, hogy a szinte semmilyen elvárásainkat Mike Newell rendezése tökéletesen igazolta. Igen, arról a Newellről van szó, aki annak idején a Négy esküvő és egy temetéssel és a Fedőneve: Donnie Brascóval remek filmeket tett le az asztalra, azóta viszont sikert nem nagyon ért el. Igaz, megrendezhette az egyik Harry Potter-epizódot, de be is bizonyította, hogy a nagyszabású filmek levezényléséhez nem nagyon ért, inkább kisiskolásként téblábol az effektorgiák közepette.

Márpedig a Perzsia hercege - Az idő homokja nagyszabású akart lenni. Kosztümös filmként egzotikus helyszíneken készült, nagy tömegjelenetekkel (is) operált, több mint 100 millió dollárt költöttek rá, és mégis valahogy nem állt össze a kép. Pedig a tőrbe csalt és menekülésre kényszerített herceg története, az időt visszaforgatni képes tőrrel még azok figyelmét is felkelthette, akik nem ismerik a játéko(ka)t.

Játék ide vagy oda, a Perzsia hercege-film, ugyan a történeten kívül is tartalmaz utalásokat a játéksorozatot ismerőknek, mégis szinte minden "játékosságától" meg lett fosztva. Ennek köszönhetően sokaknak csak a címe fog utalni arra, hogy nem csak egy megszokott, steril, évek óta használt recept alapján gyártott Disney családi kalandfilmről van szó. Valószínűleg egyes szituációk leegyszerűsítése és a karakterek túlzott lebutítása és gügyögtetése is azt a célt szolgálta, hogy a közel sem bonyolult történet mindenki számára érthető legyen. (A sztori ugyan tartalmazhatott volna némi csavart a főgonosz személyét illetően, de annak a plakátok és az előzetesek tettek keresztbe.)

Meglepő ezt mondani egy Jerry Bruckheimer-produkcióról, de az effektek egyenetlen minőségűek voltak. Akadtak tökéletesen kivitelezett trükkök, néhol azonban csúnyán kilógott a lóláb - talán az látszott, hogy szokás szerint több céggel dolgoztattak? Ha pedig egy film legfőbb nézőcsalogató aspektusa sántít, akkor a színészekkel és a karakterekkel kellene megfogni a közönséget. Jake Gyllenhaallal nem is volt gond, hiszen azt, hogy Dastan figurája egy csöppet bárgyú, betudhatjuk az utcagyerek múltnak. Gemma Arterton (a Hercegnő) azonban olyan szinten próbálkozott a film tönkretételével, amilyennel női karakter a Szállító 3 óta nem volt képes. Ezúttal nem feltétlenül a karakter volt rosszul megírva, hanem az angol színésznő alakítása volt tűzrevaló.

Bár nyilván nem a történetéről lesz híres a Perzsia hercege, annyi jó pontot mindenképpen feljegyezhet magának a gyártó stúdió, hogy Jordan Mechnert, a játék készítőjét is bevonták a sztori megírásának folyamatába. Nem is a meseszerű, legkisebb királyfis klasszikus kalandfilmes felálláson csúszik el cikkünk tárgya, hanem azon, hogy minden izgalomnak és bájnak híján van. Egész egyszerűen nem túl érdekes.

A Perzsa hercege - Az idő homokja egyáltalán nem lett vállalhatatlan film. Jobb főszereplőnővel és karakteresebb rendezéssel egy esetleges folytatás még akár jól is elsülhet. Azonban így, ebben a felállásban, csak egy nagyon közepes, abszolút felejthető látványfilmet láthatunk a mozikban, mely megnézése mellett egy érvet sem tudunk említeni. És bár tudjuk, hogy ez a legtöbb nézőt tökéletesen kielégíti, azért bízunk abban, hogy Hollywood idei nyári kínálatában is lesz olyan nagyszabású film, ami nem csak szemrevaló, hanem minden szinten élvezetes.

A szinkronnal kapcsolatban annyit muszáj megjegyeznünk, hogy Ben Kingsley karakterének, Nizamnak, a nemrég meghalt Végvári Tamás kölcsönözte a hangját. (A főszereplőnek pedig az általában nagyon jó Csőre Gábor, azonban az Adam Sandleres tónus, valljuk meg, hogy nem igazán illett Dastan karakteréhez.)

A hír megjelenését az SG.hu {Informatika & Tudomány} támogatta.