A Gigapan nevű robotállvány a pittsburghi Carnegie Mellon Egyetem fejlesztése.
Használata nem különösebben bonyolult, rögzíteni kell
fényképezőgépünket az állványon, majd a kis konzolon be kell állítani a
megörökítendő panoráma bal felső és jobb alsó sarkát. Az állvány
motorjai segítségével a rászerelt fényképezőgép maximális nagyítással
egy eseményt több száz vagy ezer kép hálójával örökít meg. Manuálisan
nem kell semmit tennünk, a robot kezeli a fényképezőgép zárszerkezetét.
A képeket egy fényképösszefűző szoftver rakja össze egyetlen rendkívül
részletes, több milliárd pixeles képpé. Ez a gigapixeles panorámakép,
röviden gigapan.
A legnagyobb, leglátványosabb gigapanok túl nagyok lehetnek akár a
legnagyobb teljesítményű asztali számítógépek számára is. Az eredmény
túl részletes, hogy bármilyen nyomtatásban megszemléljük, azonban
feltölthetők egy kifejezetten erre a célra kialakított webhelyre, ahol a felhasználók képesek belezoomolni a képekbe. A lapunkon már másfél éve ismertetett eszköz egy közönséges halandók számára is elérhető változata most jelent meg a kereskedelemben 380 amerikai dolláros áron.
A robot ugyanolyan érdeklődésre tarthat számot a tudomány képviselői
részéről, mint a hobbi fotósok körében. Ezt jól példázza, hogy a
Gigapan első tesztelői között egy 25 fős tudóscsoport is volt.
Richard Palmer a Hawaii Állami Egészségügyi Hivatal botanikusa már 2007
végén megkaparintotta az egyik első modellt és nagy része volt a
Gigapan veszélyeztetett környezetek tanulmányozásban való
alkalmazásának kidolgozásában. Kollégájával, Kim Bridges-zel hatalmas gigapanokat készítettek egy völgyben, amit szinte teljesen lekopaszított a haszonállatok
legeltetése. A kutatók folyamatosan készítenek panoráma képeket, egy új
módszert mutatva be a növényzet regenerálódásának dokumentálására.
Palmer úttörő munkát végzett a makrólencsés gigapan felvételek
készítése terén is, amivel a botanikánál maradva, a növénygyűjtemények
mintapéldányait dokumentálhatják milliméteres részletességgel (példa a növényekről készült gigapanra). Ez nagy segítség lehet a kisebb
intézetek számára, különösen a fejlődő országokban a fajok
dokumentálásában, véli Palmer. "A valós példányok helyett gigapanok
terjesztésével a technika megoldást kínál azokra a gyakran felmerülő
aggályokra, hogy a kölcsönadott példányok talán soha nem kerülnek
vissza és jobban szabályozhatók a biotechnikai kutatások" - tette
hozzá. A növénygyűjtemények akár "biokalózkodás" áldozatává is
eshetnek, nem ritka, hogy a kölcsönkapott példányok DNS-ét kinyerik,
hogy potenciálisan értékes géneket és molekulákat keressenek benne.
Ron Schott a Fort Hays Állami Egyetem geológusa szintén sokat tett a
gigapan felvételek fejlődéséért. Ő készítette el az első 3D-s gigapant,
ami vörös-zöld szemüvegen keresztül szemlélve meglepő perspektívából
tünteti fel a földtani jegyeket, melyekbe szabadon be- és
kizoomolhatunk (példa egy 3D-s gigapanra). Ezek két kissé eltérő helyzetből felvett gigapan
kombinálásából születnek. Schott jelenleg azt vizsgálja, vajon
felépíthető-e egy tájkép részletes háromdimenziós virtuális modellje
egy sztereo gigapanból. Akárcsak Palmer ő is nyomon követi a képeken
mutatkozó változásokat. "Szeretném látni, használható-e a technika az
erózió nyomon követésére és mérésére" - mondta.
A Gigapan alkalmazási területei a tudomány világában meglepően tágak, a
geológia és a botanika mellett a régészet és a biológia is jelen van.
Sarah Sharpe archeológus például a jordániai Petránál található
úgynevezett Nagy Templom ásatásainál használja az eszközt, míg Bill
Walleur a Jane Goodall Intézet munkatársa csimpánzok megfigyeléséhez
használja a szerkezetet Tanzániában. Mindannyian nagyra tartják a
technikát és mindannyian nagyon várják a robot új változatát. Az egyik
leggyakrabban hallható kívánság hogy erősítsék meg a robot állványt
annyira, hogy a nagy SLR gépeket is elbírja, hamarosan ez a változat is
elérhetővé válik.
