Már az első bekapcsoláskor feltűnik, hogy nem szokványos gépről van szó
a Nikon Coolpix L100 esetében. Azonnal szembeötlik ugyanis, hogy a
komoly "ultrazoomos" kinézet ellenére kevés gomb van rajta, és funkciók
tekintetében a végtelenségig leegyszerűsített menürendszer található
benne. Ilyen kombináció egy vezető gyártó esetében nem lehet a véletlen
műve. Ha így vesszük nyilvánvalóvá válik, miszerint konkrét célja volt
a Nikonnak az L100 kifejlesztésekor. Nézzük meg tehát közelebbről.
Kívülről
Tesztgépünk igen markáns stílusjegyeket hordoz magán. A tervezőknek
sikerült összekombinálniuk a hagyományosat és az egyedit. Utóbbihoz,
vagyis a jellegzetességhez nem kellemetlen, eröltetetten újszerű vagy
túlzott ötleteket és megoldásokat, hanem teljes egészében a már ismert
és bevált formatervezési módszereket alkalmazták. A 355 grammos, 110 x
72 x 78 mm-es gépen minden vaskos, határozott és nagyon konkrét,
ugyanakkor a kevés számú, de ízléses díszítéseknek köszönhetően
otrombaságnak nyoma sincs. A kevés kezelőszerv tovább növeli az
egyszerű, de markáns hatást.
A bonyolultan sok gomb, és az öncélú díszítések helyett a gép dögös,
egyszerű és lényegretörő, de mégis kifinomult - ezt nem sok formaterv
tudja elmondani magáról. Nagyon jól néz ki tehát a Nikon Coolpix L100,
öröm fogni, jönni menni vele, és természetesen használni.
A gép fogása kiváló. Ez köszönhető egyrészt a markolat megfelelő
vaskosságának és kítűnő alakjának, másrészt a markolat tapadós
gumiborításának, harmadrészt a hüvelykujj alatti támasznak. Az
exponálógomb és a körülötte lévő zoom gyűrű jó helyen van. A ki-be
kapcsoló elég nagy és megfelelően megtalálható anélkül is hogy
ránéznénk. A hátlapi gombok teljesen megszokott módon vannak
elhelyezve, szépen működnek. A gép egyszerűség-érzetét tovább fokozza a
vaku mozgása, melyet a lehető legegyszerűbben, kézzel kell felnyitni és
lecsukni.
A teszt eddigi része nyilván szubjektív és elfogult áradozásnak tűnik,
de tény, hogy a Coolpix L100 kinézete és ergonómiája az átlag felett
van. Sok agyontervezett-fejlesztett gép található a boltok polcain,
melyek tele vannak felesleges funkciókkal és díszekkel. Ezekkel szemben
valódi fényképezőgép-érzete van a Nikon Coolpix L100-nak, mely csupán a
legszükségesebb funkciókkal van felszerelve.
Kijelző, kereső
A gép hátlapját szinte lefedi a nagy, 3 collos kijelző. Felbontása 230
ezer képpont, ami ekkora képernyőnél a mai csúcstechnológiához képest
kissé pixeles látványt nyújt. Ennek ellenére jónak mondható a
képminőség, mivel a színek közel természetesek, a fényerő jó, és
megfelelően gyors a képfrissítés. A látvány kissé cizellált a
valóvilághoz képest, a fotók képernyőn való visszanézésekor az
avatatlan fotóst némi csalódás érheti. A tükröződést csökkentő bevonat
elég hatásos, valamint viszonylag éles szögből is olvasható a képernyőn
megjelenő látvány. Fényereje öt fokozatban állítható. A képernyőn
felvételkor a kép 97%-a, lejátszások 100%-a látható.
Kereső nincs a gépen, pedig igazán illene hozzá, és nem mellesleg hasznos is lenne.
Menürendszer, üzemmódok
A "Menu" gomb első megnyomása meghökkentő élményt nyújt, mivel a
megszokás miatt a gép kinézete és jellege mellé nehezen párosítható a
végtelenül egyszerű menüszerkezet és a minimális számú beállítási
lehetőség. Jómagam még nem ismerve a gépet először percekig a gombokat
nyomogatva keresgéltem, hol lehet mélyebbre ásni a menüpontok között,
mivel a Coolpix L100 ebből a szempontból még a nemrégen tesztelt Coolpix S220-nál
is egyszerűbb: még az ISO érzékenység kézi állítására sincs lehetőség.
Majd rájöttem, a tesztgép egyszerű mint a faék - percek kellettek tehát
ahhoz hogy az első döbbenet után világossá váljon, ez bizony egy
koncepció, és nincsenek további funkciók.
A módgomb megnyomásakor elénk tárul az összesen öt üzemmód. Ezek között
van például a videó, valamint a Nagy érzékenység mód is. Minden állás
valamilyen automata üzemmódot takar: csupán a fehéregyensúlyt, a
sorozatfelvételi módot, az erős keretek közé szorított színbeállítást,
valamint a képméretet szabályozhatjuk (ezeket sem minden módban), tehát
még az autofókusz fajtáját sem. Bekapcsolhatjuk viszont a torzítás
csökkentést. Témamódokból összesen 14 van, megtaláljuk közöttük a
manapság divatos mosolyexponálást is. Ez a mennyiség nem túl sok,
viszont még éppen átlátható, nem okoz zavart senkinek. Menürendszer
vonatkozásában tehát nincs több információ, mert ennyit tud a gép.
A gép sebessége érzetre jónak mondható: bekapcsoláskor kevesebb mint 3
másodperc alatt üzemkésszé válik, és minden utasításra pergően reagál -
kellemes a gép kezelése, használata. Az autofókusz - a makrót és
arcprioritást leszámítva - egyetlen módban (középre súlyozott) működik,
ebben viszont igen jól. A kontrasztérzékelős rendszer viszonylag gyors,
és tele állásban sem lassul le különösebben, valamint kevés fényben sem
változik számottevően a helyzet. Minden körülmények között megbízható
az AF, tehát alapvetően éles képeket fog vele készíteni a hozzá nem
értő fotós. Ha már nagyon kevés a fény, életbe lép az AF segédfény, ami
azonban lehetne egy kicsit erősebb.
Fénymérés vonatkozásában a szokásos három lehetőség van: mátrix,
középre súlyozott és szpot. Az expozíció kompenzálást a szokvásos
intervallumban 1/3 Fé lépésekben lehet elvégezni. A rekesz és záridő
értékeibe szintén a nagy automatizálás miatt semmilyen közvetlen
beleszólásunk nincs. Utóbbit az automatika 2 és 1/1000-ed mp, Sport
módban 1/15 1/4000-ed mp érték közé szabályozza. A gépben
szenzoreltolásos optikai képstabilizátor is került, amire nagy szükség
van. Ettől függetlenül tele állásban a járatlan fotósnak terészetesen
meg kell majd szoknia az állvány használatát vagy a gép megtámasztását,
de a hatalmas zoom teljesítményt ez sem mindig tudja eléggé
kompenzálni. A gyári kommunikáció "4-Way VR Image Stabilization"-nak
nevezi az alábbi funkció-együttest:
1. A már említett optikai képstabilizátor
2. "Motion Detection" - érzékeli a téma mozgását, majd ehhez mérten
állítja az exponálási időt és az ISO érzékenységet. Ezzel biztosítja az
éles képet és a lehetőség szerinti alacsony képzajt
3. ISO 3200 - önmagában ez a magas érték további lehetőség kevés fény
és mozgó témák esetében. Nagy érzékenység módban, 3 megapixeles
felbontás mellett működik
4. Best Shot Selector (BSS) - 10 fotót készít, majd kiválasztja a legélesebb verziót
Megtapasztalható, hogy az automatika az érzékenységet a lehető
legalacsonyabb értéken használja minden esetben, és a fokozatmentesség
miatt gyakran nem tipikus értékeket is használ: nekem sikerült például
ISO 210-et, 602-őt és 99-et is kicsikarni belőle. A Nikon ilyen módon
próbálja tehát a képzajt a lehető legalacsonyabb szinten tartani.
Optika, érzékelő
A 15-szörös Nikkor zoom optika rendszer 8 csoportban 12 lencsetagból
áll, ami 28-420 mm-es zoom átfogást biztosít. Ez az intervallum
mondhatni az amatőr világban több, mint ami kell, sőt, a 420 mm-es tele
állás már extrém teljesítménynek mondható. A fényáteresztés f/3.5-5.4
ami nem rossz érték: már az optikát vizsgálva is látszik, hogy az
önmagában az egyszerű menüszerkezetből nem következtethetünk arra, hogy
valami olcsó vacak géppel van dolgunk. A 10 effektív megapixeles CCD
szenzor legnagyobb felbontásban 3648 x 2736 pixeles képeket készít.
Képminőség
Világos képet kapunk a gép megítélését illetőleg, ha a végtelenül
egyszerű kezelhetőség fényében vizsgáljuk a képminőséget, ugyanis
minden körülmények között átlag feletti szép képeket produkál a Coolpix
L100. Professzionális színvonalról persze nem beszélhetünk, azonban
minimum egyenrangúnak mondható a mai jobb fajta, márkás ultrazoom
gépekével. A kép éles, és ez zoomoláskor sem változik különösebben. A
szokásos torzítások jelen vannak, de elviselhető mértékben, és ami
dícséretes, hogy tele állásban nem növekszenek a problémák
számottevően. A képek részletgazdagsága is jobb, mint amit a kiskompakt
gépektől megszoktunk. Nagylátószögben a hordósodás persze látható,
azonban a bekapcsolható torzítás mentesítés segít ezen a problémán.
Kisszenzoros gép lévén dinamikatartomány vonatkozásában persze nem
lehet csodát várni, azonban az expozíció mindig nagyon pontos és
konzisztens, emiatt kevésbé feltűnő a probléma. Nagy kontraszt esetében
a sötét részekkel jobban megbírkózik a Coolpix L100: sokkal több
átmenet és színárnyalat látható mint egy átlagos kiskompakt gép
esetében. A világos részek viszont könnyen "beégnek".
Az átkos képzaj talán a legnagyobb ellensége a képminőségnek ebben az
esetben is, bár a helyzet ilyen szempontból jobb, mint az átlag. Mivel
az ISO állítás csak automata módban üzemel, nem lehet pontosan
vizsgálni a dolgot. A gép a beállításba mindig belekalkulálja a
képstabilizátort is. Emiatt két dolgot lehet észrevenni: általában
meglepően alacsony ISO értékeken fut az automatika, valamint elég
könnyű mosott képeket készíteni a géppel.
A megoldás: exponáláskor egy kicsit oda kell figyelni a stabil fogásra.
Megéri, mert a képek átlag feletti minőségűek lesznek. Az automatika
egyébként normál módban ISO 80 és 1600 közötti, Nagy Érzékenység módban
pedig 720 és 3200 közötti értéket alkalmaz: utóbbi esetében a gép eleve
mindig magasabb értéket használ. Hozzá kell tenni, ilyenkor ilyen
képminőséget produkál a gép:
ISO 3200-al, kevés fényben készült kép
A képek színvilága - ilyen körülményektől eltekintve -
természetes, ami jól párosul az élességgel, nincs túlhangsúlyozva vagy
cizellálva. Összességében véve a már említett jó expozíciónak és minden
egyébnek köszönhetően folyamatosan jó kinézetű fotókat gyárthat a gép
tulajdonosa a Coolpix L100-al. Teljesen egyértelmű tehát, hogy az
amatőr fotós, aki nem elégedett a zsebgépek által nyújtott
képminőséggel, emiatt is értékelni fogja a Coolpix L100-ot.
Áramellátás, memória
4 darab ceruzaelemmel üzemel a gép. Alkáli elemekkel a gyári adat
szerint 350 képet lehet készíteni, ami önmagában is jó érték, lítium
elemekkel viszont már 900 kép készítéséről kapunk információt. Nem
tudni, mennyire pontosak ezek az adatok, de egy tartalék tölthető
ceruzaelem-szettel a táskában bizonyosan nem kerülhetünk bajba. A gépen
SD/SDHC foglalat van, és 44 MB belső memóriával is rendelkezik.
Összegzés
A Nikon Coolpix L100 megítélése könnyen rossz vágányra terelődhet,
amennyiben nem ismerjük fel, milyen felhasználói rétegnek lett
kifejlesztve. Nagy tudású ultrazoom gépekből ugyanis van választék
bőven a piacon, és a Nikon ezzel a típussal teljesen nyilvánvalóan nem
ezekkel próbál konkurrálni. Felesleges tehát a hiányzó funkciók miatt
kritizálni, mivel ezek szándékosan nincsenek benne. Ez egy olyan gép,
mely sok örömet okozhat annak, aki egyáltalán nem ért a fotózáshoz.
Fogalma sincs mi az az ISO vagy rekesz, és nem is érdekli. Elégedetlen
viszont a kisméretű kompaktok képminőségével, és érzetre is valami
komolyabbat szeretne tartani a kezében.
Jó dolog, hogy a Nikon nem nézi le a hozzá nem értő, de igényesebb
fotózni vágyó réteg képviselőit, ehelyett fényképezőgépet fejleszt
nekik. Azoknak, akik a bonyolult ultrakompakt gépek funkcióinak 80%-át
soha nem fogják használni, és akiknek a sok gomb, és a menüben
megjelenő rengeteg beállítási lehetőség csak egy érthetetlen
adathalmaz. Senki nem szereti azt amit nem ért, mivel zavarba jön
attól. Ezzel szemben a Coolpix L100 mindenki számára érthető és
átlátható - a tulajdonos nem érzi butának és tudatlannak magát saját
fényképezőgépe használata közben. Emiatt szeretnivaló gép a Coolpix
L100.
Sokan vannak ugyanis, akik kizárólag a ki-be kapcsolót és a zöld
piktogrammal jelölt automata módot használják kompakt gépükön
(mellesleg megjegyzem, az SLR felhasználók között is bőven akadnak
ilyenek). Sokkal többen vannak ilyenek, mint akik kompaktjukon
rekeszelnek. A fotós első reakciója tehát az lehet, hogy ez a gép nem
tud semmit. Azonban éppen ez az előnye - azon sokak számára, akiknek ez
a gép készült.
A fényképezőgépet a Nikon Kft bocsátotta rendelkezésünkre.
