A Nikon Cooplix S1000pj a világ első beépített kivetítőjével rendelkező
fényképezőgépe. Azon túl, hogy valódi technikai újdonságról van szó, a
jövő fogja eldönteni, hogy mennyi létjogosultsága van egy ilyen
szerkezetnek. Természetesen az ügyes marketing az újdonságot
meglovagolván egyenesen olyanokat is állít,
hogy a Polaroid fényképezőgépekhez és a mobiltelefonhoz hasonló, a
technikai világot alapjaiban megrengető szuperújdonságról van szó.
Mindenesetre nem árt ha közelebről is szemügyre vesszük.
Kívülről
Az első pozitív benyomást kézbevételkor a gép robusztus háza adja. Az
akkumulátorajtó és a gép tetején lévő fekete lap kivételével mindene
fém, ezek közül az oldallapok és a gép teteje, mint egy keret különösen
vastag és erős. Ennek a gyakorlatban nagyon nagy szerepe van, mivel
egészen más egy olyan géppel mozogni, amire nem kell lépten nyomon
vigyázni, nehogy sérüljön vagy karcolódjon. Az anyagok minősége,
valamint a kidolgozás első osztályú, a gép olyan mint egy tömör
fémdarab.
Teszgépünk külsö megjelenésben eltér a szokásostól, aminek valószínűleg
az az oka, hogy a gyártó - kivetítős gép lévén - szerette volna, hogy
kilógjon a sorból. Ez sikerült is: elölről nézve a legfontosabb vizális
elem jelen esetben nem az optika, hanem a kivetítő, ami a vakuval
együtt egy markáns, középen elhelyezett, szálcsiszolt, kiemelkedő
részen helyezkedik el. Az optika csak úgy "mellékesen", tőle jobbra
található, kikapcsolt állapotban egy takarólemez mögött.
A hátlap kezelőszervei már tipikusak, mennyiségük pedig minimális.
Módtárcsa- vagy kapcsoló nincs, amiről már következtethetünk arra, hogy
tudásban kevésre kell számítanunk. Mivel a gép a szokásos
utrakompaktoknál egy kicsit nagyobb (99.5 x 62.5 x 23 mm), ezért a
képernyő jobb oldalán lévő gomboknak egy kicsit tágasabb hely maradt,
azonban a tervezők nem használták ki ezt a lehetőséget. Igazán kár,
mert a gombok picik, és kialakítás szempontjából sem tartoznak a
legjobbak közé: elég könnyű véletlenül két gombot megnyomni egyszerre.
A felső oldalon középen található a kivetítő élességállításra
használható csúszkája. Az exponálógomb körül található a zoomgyűrű,
mely feltűnően lötyög, pontosabban igen nagy a holtjátéka. A gép fogása
sajnos csak közepes: az exponálógomb túlságosan jobb oldalra került,
ami miatt a mutatóujjunkat nagyon be kell görbíteni. Ezen kívül a gép
külső felülete csúszik - nagyon elkelne valamilyen gumiborítás vagy
ujjtámasz erre a szerkezetre, ideális fogásról tehát még kompakt gép
lévén sem beszélhetünk a Cooplix S1000pj esetében.
Kijelző, kereső
A kijelző mérete 2,7 coll, felbontása 230 ezer pixel. A kép minősége a
célnak megfelel, a színvilág semleges. Átnézeti kereső sajnos nincs a
gépen, pedig erős fényben elkelne.
Menürendszer, üzemmódok
Mivel az optikának nincs mülső mechanikai mozgása, elég gyorsan,
bekapcsolástól számítva 1,4 másodperc alatt készen áll. A gép funkciói
a minimálisra vannak korlátozva, azonban ez az előnyei közé sorolható.
Felesleges tudással ugyanis nincs teletömve, ami viszont maradt, az jó,
értelmes és hasznos, ráadásul bárki számára könnyen kezelhető.
Módtárcsa tehát nincs, és nem is kell. A gép kezelése még a legnagyobb
technikai antitalentumnak is egyszerű.
Van viszont optikai képstabilizálás (Vibration Reduction, VR), ami a
márkától megszokott módon kítűnően teszi a dolgát. A rendszer
CCD-eltolásos módszerrel működik. Az automata módon felül megtalálható
a gépben az automata témaválasztás funkció, mely szintén jól működik -
ez olyan fejlettségi szinten van, ami jól használhatóvá teszi (nem
minden újdonsággal van ez így). A gép autofókuszának sebessége inkább
jó mint közepes, ami zoomoláskor temészetesen érezhetően lassul. Kevés
fényben viszont meglepően jól végezte dolgát.
Érzékenység vonatkozásában hatalmas a választék: szükség szerint ISO 80
és ISO 6400 közötti értékek közül választhatunk. Automata módban
használhatjuk a teljes spektrumot, vagy leszűkíthetjük ISO 80-200, vagy
ISO 80-400 közé. Megtalálható a gépen a dinamikatartományt növelő
rendszer is, melyet a Nikon komoly gépeihez hasonlóan D-Lighting-nak
neveznek. Kisszenzoros gép lévén érdemes bekapcsolva hagyni, igaz,
csínján kell vele bánni, mert óhatatlanül növelni fogja az ISO
érzékenységet. Ez azért lényeges, mert a gép képzaj vonatkozásában
egyáltalán nem produkál jobbat mint a kompakt gépek általában.
"Best Shot Selector" - eme automatika használatakor a gép 10 képet
csinál, majd kiválasztja a legélesebbet. Őszintén szólva talán ez az
egyetlen olyan funkció a gépben, aminen gyakorlati hasznát igencsak
keresni kell.
Optika, érzékelő
Az 5-szörös Nikkor optika gyújtótávolsága 35mm-es ekvivalenciában
28-140 mm. A nagylátószög különösen örvendetes, a fényáteresztés már
kevésbé: f3.9-f5.8. A 1/2.3 collos CCD érzékelőnek nem kevesebb, mint
12,1 megapixeles felbontása van, ami a fenti fényáteresztéssel
kombinálva igencsak behatárolja a képminőséggel kapcsolatos
lehetőségeket.
Kivetítő
Elérkeztünk a teszt legfontosabb részéhez. Annak ellenére, hogy
világújdonságról van szó, nincs sok írnivaló róla, mivel kezelése a
lehető legegyszerűbb. Bekapcsolása egyetlen gombnyomással történik.
Fontos, hogy ez ne történjék meg miközben gépünk rá van irányítva
valakinek a szemére, mert a projektor vakító fénye nem éppen kellemes
élmény.
Bekapcsoláskor a gépet sima falfelületre irányítva diavetítést
tarthatunk. Érdemes a gyári talpat hasznáni, és így egy asztalra
helyezni alkalmi kivetítőnket. Maximum körülbelül 2 méter távolságig
érdemes menni a faltól a géppel. Az élességállítás pofonegyszerű, a
kivetített VGA felbontású kép élvezhető, a színek a gép méretéhez
képest meglepően élethűek és kontrasztosak - legalábbis sokkal
rosszabbra számítottunk. A 10 lumenes fényerő miatt jobb, ha félhományt
biztosítunk, vagy akár teljes sötétséget. A kivetítő teljesítménye
kizárólag családi körben, mondjuk a nappaliban való képnézegetésre
teszi alkalmassá teszgépünket, többre nem. Igaz, nem is erre készült.
A tartozék távirányítónak köszönhetően a géphez nem kell hozzányúlni, a
fotelből, távolról tarthatunk bemutatót, és természetesen a videókat is
levetíthetjük. Fontos tudni, hogy vetítés közben több áramot fogyaszt a
gép, ilyenkor egy töltéssel körülbelül 1 órát üzemel.
Képminőség
Az optikai hibákat a kellemes, élethű színvilág kompenzálja, ez az ami
miatt első ránézésre kellemes benyomást keltenek a Cooplix S1000pj-vel
készült fotók. Sajnos ez sem mindig van így, mert kevesebb fényben a
minőség láthatóan romlik. A legfurcsább az, hogy fényerőtől
függetlenül, igen változó teljesítményt nyújtott a tesztgép, és nem is
igen jöttem rá mit szeret és mit nem. Ami biztos, hogy zoomoláskor
lényegesen romlik a minőség, valamint az, hogy még ideális helyzetben,
nagyítás nélkül is jól látható a képszéleknél meglévő mosottság.
Amint tehát kevesebb lesz a fény és zoomolunk, hatványozódnak a
problémák, melyek nagyításkor egész extrém mértéket is elérhetnek. A
képzaj nagyjából átlagos, a képzajcsökkentés okozta lágyulás viszont
már nem.
ISO 80, 100, 200, 400, 800, 1600, 3200, 6400
A képzaj mint láthatóan zavaró tényező ISO 400-nál jelenik meg, ISO
1600-nál pedig már teljes a katasztrófa, mivel a színvilág is annyira
megváltozik, mintha valamilyen szűrőt tettünk volna a lencse elé. Innen
felfelé ISO 3200-nál a kisebb felbontásnak köszönhetően jobb a helyzet,
az ISO 6400-at pedig már impresszionista művészi szűrőnek is igen jól
lehet használni.
Áramellátás, memória
Li-ion akkumulátor van a gépben, amit a tartozék asztali töltővel lehet
életre kelteni. Egyetlen feltöltéssel a gyári adatok szerint 220 képet
lehet készíteni, hosszabb utakra tehát nem árt tartalék akkumulátort
vásárolni. Kölönösen, ha közben vetítünk is néha: ahogy fent már
említettem, a gép egy feltöltéssel 1 óráig üzemel vevítőként. SD/SDHC
memóriakártyákat fogad a gép, és rendelkezik 36 MB belső memóriával is.
Összegzés
A jelenleg kapható kompakt gépek tele vannak különféle vevőcsalogató
funkciókkal, melyek nagy részének semmilyen funkcionális szerepe nincs.
Persze nem minden esetben van ez így, és a Cooplix S1000pj kivetítős
tudása igazi csemege. A gép arra jó, amire készült: családi körben való
fényképnézegetésre, tehát még véletlenül se gondoljon senki többre.
Ajándéknak kiváló, mivel technikai exotikumnak számít, azonban fontos
belekalkulálni, hogy képminősége alulmarad a nála olcsóbb
kategóriatársakéhoz képest. Azt is érdemes végigondolni, hogy igazából
mennyire lenne kihasználva a gép kivetítője. Fényképeinket ugyanis nem
memóriakártyákon, hanem merevlemezen vagy CD/DVD-n tároljuk, ezért
mindig csak azokat a fotókat vetíthetjük ki, melyeket még nem
töltöttünk le. A másik megoldás, ha készülünk, és fotókat töltünk fel
az SD kártyánkra, azonban a tesztidőszak alatt egyetlen esetben sem
került erre sor. Ennek oka, hogy egyszerűbb előkapni a laptopot, és a
kivetítő teljesítménye nem elég jó ahhoz, hogy külön készüljünk egy
diavetítésre.
Mindezen azért érdemes ilyen aprólékosan elgondolkozni, mert a Cooplix
S1000pj nem olcsó játék: jelenleg 105 ezer forintba kerül. Bár nagyon
szimpatikus, jó minőségű szerkezet, valódi technikai érdekesség,
valószínűleg akkor érdemes csak a vásárláson gondolkozni, ha a
képminőséggel elégedettek tudunk lenni, és kifejezetten beleszerettünk
a kivetítő-funkcióba.
