Tudásban, vagy pontosabban fogalmazva funkciók tekintetében nemrégen
még alapvető különbség volt a különféle kategóriájú fényképezőgépek
között: optikai képstablizálás például néhány éve csak a drága
tükörreflexes optikákban volt, majd lassan átkúszott a felsőkategóriás
kompakt gépekbe. Ha valaki tehát ezt a funkciót akarta, ennek megfelelő
árkategóriájú gépet kellett választania, azonban ma már lassan ott
tartunk, hogy a legolcsóbb típusokban is van képstabilizálás. Ugyanígy
megemlíthetjük a magas ISO-érzékenységet, a nagylátószöget és
hasonlókat. Azonban ismerjük a mondást: olcsó húsnak híg a leve, ezért
alsókategóriás gép vásárlásakor már nem elegendő a funkciók
számbavétele (igaz, ennek régebben sem volt sok értelme). Mivel ma már
szinte minden típus "mindent tud", érdemes a választékot megismerni, és
a valódi értékek, a minőség alapján választani fényképezőgépet.
A Panasonic Lumix DMC-LS85 tehát egy olcsó zsebgép, elvileg tehát
olyan, amire minden családnak szüksége van. Érdemes közelebbről is
megismerkedni vele.
Kívülről
A Lumix DMC-LS85 rendelkezik a Panasonic gépeknél megszokott mindazon
stílusjegyekkel, melyeknek köszönhetően már messziről beazonosítható a
gép márkája: felül fém(hatású) lap, hagyományos, téglalap forma, kissé
lekerekített oldalak és a "Leica" embléma az előlapon. Az optika körül
csiszoltfém-hatású keret, aminek köszönhetően az optika sokkal
nagyobbnak tűnik, mint amekkora valójában. A gép rózsaszínen kívül
létezik ezüst és fekete színben is, tehát a tesztgép színe senkit se
riasszon el.
A gép külseje teljes egészében műanyagból van. A Panasonic kiskompaktok
esetében ez az egyik fontos különbség az árkategórák között - csak a
drágább modellek külseje fém. Ettől függetlenül nincs olcsó kinézete a
gépnek, minden szép és izléses rajta, bármely környezetben megállja a
helyét. Csupán a memóriakártya vagy elem/akkumulátor ajtó kinyitásakor
árulja el magát, mert ezek belső oldalára már nem jutott a gép külsejét
fedő festékből. A festett külső miatt persze az ember használat közben
időnként késztetést érez arra, hogy megnézegesse a gép sarkait, hogy
látható-e már rajta kopás. Nem derült ki, hogy a DMC-LS85 milyen
gyorsan kopik, a teszt időszak erre túl rövid volt.
 
 
 
Ceruzaelemes gépről van szó, ami miatt a szokásosnál kicsit vaskosabb a
markolat felőli rész. Ez jótékony hatással van a gép fogására. A jól
elhelyezett exponálógombnak és a Panasonicnál megszokott, köré
helyezett zoomgyűrűnek közönhetően egykezes alkalmazásnál stabilan
lehet exponálni és zoomolni. Kis trükközéssel a hüvelykujjunkkal a
többi gomb is elérhető, de ez már nem biztonságos, a gép könnyen
kieshet a kezünkből. Ha viszont bal kézzel megtámasztjuk a gépet, a
kezelőszervek nagyon jól kézre állnak.
A gép borzasztóan egyszerű. Módtárcsája nincs, csak egy mód gomb, ennek
segítségével érhető el az a néhány üzemmód ami van. A menürendszer
egyértelmű és azonnal használható. Jó megoldás a Panasonicnál, hogy a
ki-be kapcsolás és a lejátszás funkció mechanikus tológombokkal
működik, ugyanis így ezek megfelelően szeparáltak a többi funkciótól,
ráadásul ránézésre látható, éppen hol áll a kapcsoló. Összességében
véve, ha az egyszerű és problémamentes használat a kritérium, akkor a
DMC-LS85 ennek megfelel.
Kijelző, kereső
A 2,5 colos LCD kijelző felbontása 230 ezer pixel, ami megfelelően
részletgazdag képet biztosít. Az automatika a háttérvilágítás erejét
erős fényben vagy napsütésben 40%-kal képes növelni, ezzel javítva a
kép láthatóságán zavaró körülmények között. Ennek ellenére erős
napsütésben nem valami könnyű komponálni, mert nem sokat látni a
képernyőn. Átnézeti kereső nincs a gépen, pedig ilyenkor jól jönne.
Menürendszer, üzemmódok
A gép kezelése és a menürendszer célzottan a lehető legjobban le van
egyszerűsítve. Manuális beállítási módok természetesen nincsenek a
gépben. Normál, tehát "P" módban csupán a fehéregyensúly, az autofókusz
mód, az ISO-érzékenység és a felbontás értékeit lehet kiválasztani,
illetve alkalmazható expozíció kompenzáció is. Az exponálási időt az
automatika 60 és 1/2000 másodperces érték között alkalmazza, az
ISO-érzékenység pedig a 80-1600-as érték közötti intervallumban
választható ki. A fehéregyensúly az automata álláson kívül csupán négy
saját programot tud, viszont van kézi beállítási lehetőség is.
Élességállítás vonatkozásában pedig a 9 pontos multi és a szpot
lehetőségen túl kézzel is kiválaszthatjuk az arcfelismerést.
A "Mode" gomb megnyomásával előbukkan mind a négy üzemmód; ebben benne
van a mozgókép felvétel is. A szokásos lehetőségek közül a iA
(Intelligent Auto) mód a legérdekesebb, ami meglepően jól teszi a
dolgát: pergő tempóban ismeri fel a legtipikusabb helyzeteket, szükség
esetén azonnal elvégzi a szerinte megfelelő beállításokat. Az ilyen
automatika mára már alapkövetelmény lett, és a Panasonic olyan
fontosnak tartja, hogy a gép tetején egy külön erre a célra dedikált
gomb található. Megnyomásával azonnal iA-ra vált a gép, az újbóli
megnyomásra pedig a korábbi üzemmód kapcsolódik vissza. Érdekesek ezek
a dedikált gombok, mert mindig az aktuális ujdonságot működtetik:
nemrég még az optikai stabilizátor volt terítéken, és az ilyen gombok
ezt a funkciót kapcsolták ki-be. A gyár szerint az iA alkalmazásakor a
gép az alábbi négyféle funkciót futtatja egyszerre:
- MEGA O.I.S. (optikai képstabilizálás): ami a gyár szerint
a Venus Engine IV képfeldolgozó áramkörnek köszönhetően (amiről még
szót ejtünk) a korábbiaknál hatásosabb, bár eddig sem volt éppen rossz.
- Intelligent ISO Control: figyeli a téma mozgását, és
szükség esetén az ISO érzékenység növelésével kimerevíti a mozgást. Ha
a téma nem mozog, az ISO alacsony értéken marad, a jobb képminőség
(kisebb képzaj) érdekében.
- Face Detection (arcfelismerés): maximum 15 emberi
arcot képes felismerni, azonban az ezzel kapcsolatos korábbi negatív
véleményem nem változott. A rendszer képtelen követni egy akár lassan
mozgó ember tempóját, tehát a modellre rá kell szólni: állj meg,
fotózlak. De a legnagyobb baj, hogy az arc felimerésekor ha lenyomjuk a
gombot, mire a gép fókuszál és hajlandó exponálni, az a bizonyos modell
már régen máshol van. Csak beállított portré vagy csoportképek esetében
használható, az eredmény azonban aligha jobb mint a hagyományos
autofókusz esetében.
-
Intelligent Scene Selector (intelligens témamód választás): működése a beépített adatbázisra alapszik, melyben szerepelnek a
legtipikusabb fotózási helyzetek. Az automatika ezeket veti össze a
valósággal, majd kikövetkezteti, hogy mit is fotózunk, majd ennek
megfelelően választja ki a témamódot.
Optika, érzékelő
A gép fő erőssége kétségkívül a 4-szeres Leica zoom optika, melynek 35
mm-es ekvivalenciában gyújtótávolsága 32-132 mm. Fényereje F2,8 - F5,9
- nagylátószögben tehát gyors az optika, zoomoláskor viszont romlik
ebbéli képessége. Egy kiskompaktokra jellemző nagyságú, 1/2,5"-ös, 8,1
effektív megapixeles erzékelő bújik meg a házban, mely 16:9, 4:3 vagy
3:2 oldalarányú, legnagyobb felbontásban 3264 × 2448 pixeles JPG
képeket gyárt. Az érzékelő által gyártott adathalmazt a Venus Engine IV
képfeldolgozó áramkör dolgozza fel. A Panasonic nagyon hirdeti ennek
kiváló teljesítményét. a helyzet képzaj vonatkozásában így néz ki:
|
Ha nem nagyítunk, valóban jobb a helyzet az átlagnál. Az átlagos
felhasználó még ISO 400-nál sem fog semmit észrevenni, ISO 800-nál - ha
figyel - akkor már igen. ISO 1600-nál már más a helyzet, itt már
látszik a képzaj és annak csökkentése miatti káosz. Igaz, ekkora
felbontásnál a legtöbb kisgép sokkal rosszabbat produkál. Ha viszont
nagyítunk, elárulja magát a gép, és már ISO 80-nál is látszanak a
problémák, innen felfelé pedig hatványozódik a baj: agyonszoftverezett
kép, mosottság, és persze a maradék képzaj. Tehát ha lehet, ne
nagyítsuk a masina által készített fotókat, mert ezt a gépet nem erre
találták ki, és így nem lesz nagy probléma a képzajjal.
Képminőség
A helyzet itt is hasonló mint a képzaj esetében. A szerkezet viszonylag
jól megküzd a magas felbontással, a kis szenzor és a 8.1 megapixel
felbontás kombinációjából ebben az esetben sem lehet csodát várni.
Azonban kategóriájában mindenképpen a jobbak közé sorolható a DMC LS85,
a képminőséget ugyanis láthatóan jól megalapozza a Leica optika. A
látvány nagylátószőgben és nagyítás nélkül a legjobb. Az élesség
visznylag jó, bár a kép szélei felé romlik a helyzet ilyen szempontból.
A színvilág természetes és túlzásoktól mentes.
A gép általában hajlamos kicsit túlexponálni, viszont (főleg
nagylátószögben) éles a kép. Nagyítás nélkül valahogy minden probléma
közepes szinten jelenik meg: a képzaj, mosottság, torzítások, és ettől
jó a hatás. A kromatikus aberráció az egyetlen ami az átlagnál
alacsonyabb, ez köszönhető az optikának (és persze a szoftveres
manipulációnak). Logikusan kikövetkeztetve, az optikát dicséri az átlag
feletti képminőség, azonban itt is borul a dolog abban a pillanatban
amikor kinagyítjuk a képet. Tehát a régi nóta: minek is van ekkora
felbontás egy ilyen gépben?
 
 
Mindent összegezve, arra, amire a gép készült, ilyen szempontból
megfelel a kis Panasonic, családi és amatőr jellegű fotózáshoz szép
képeket produkál.
 
Sorozatfelvétel, videorögzítés
Sorozatfelvételi módban 4,5 fps sebességgel üzemel a gép, videó
rögítési módban pedig a legjobb minőség: 848 × 480 pixel, 30 fps.
Áramellátás, memória
2 db ceruzalammel működik, ez a
megoldás sokak kedvence. A gépben SD/MMC/SDHC-foglalat van, 50 MB belső
memóriával is gazdálkodhatunk.
Összegzés
Létezik olcsóbb zsebgép is a Panasonic Lumix DMC LS85-nél, azonban nem
jár rosszul, aki ezt választja. Rendesen megépített és átgondolt,
minőségi kisgépről van szó, amely tele van a manapság divatos
funkciókkal: van rajta egy jó optika és van benne optikai
képstabilizálás. A funkciók szerencsére használhatóak is, és nincs a
gépen felesleges gomb vagy tudás. A gép egyszerűsége miatt az amatőr
fotós szívébe lophatja magát, átlag feletti képminősége pedig döntő
szempont lehet a választáskor. Az egyetlen, ami ebben az árkategóriában
zavaró lehet, az a teljes egészében festett műanyag ház, mivel egy
ilyen gép gyakran intenzív használatnak van kitéve.
A fényképezőgépet az FotoMarket bocsátotta rendelkezésünkre.
|
