Ian Hosking, a Cambdrige-i Egyetem szakértője 20 éve kutatja a területet és véleményére a világ minden táján adnak.
"Úgy gondolom, hogy egyrészt nagyon komoly igény van az emberekben
arra, hogy részesei legyenek a társadalomnak és hogy szövegben és
beszédben egyaránt kommunikáljanak egymással, ezáltal pedig függetlenek
maradjanak. Másrészt a mobil eszközök akár egészségügyi célokra is
felhasználhatók, például vércukorszint-mérésére. Az a legnagyobb
kihívás, hogy miként egyszerűsíthető le a mobil készülékek segítségével
a mindennapi életünk."
"Soha
nem szabad elkövetni azt a hibát, hogy az idős emberekre egységes
célközönségként tekintünk. Mindenkinek mások ugyanis az igényei és a
kulturális háttere, valamint a technológiához való viszonya. Egyes
nyugdíjasok lelkes iPhone-használók, míg mások még egy mobiltelefont
sem kapcsolnának be. Van ugyanakkor egy csoport az idősek között,
amelynek tagjai hajlandóak lennének arra, hogy kezeljék az új
technikákat, ha azok kellően egyszerűen kezelhetők lennének. Ráadásul a
nyugdíjasok jóval hűségesebbek egy márkához, ha az korábban elnyerte a
tetszésüket" - hangsúlyozta Ian Hosking.
A szakember elmondta: a legfontosabb az, hogy a termékkoncepciók és
-ötletek összhangban legyenek azzal a felhasználói generációval, amely
számára készültek. Miközben a mai fiatalok a számítógépekkel együtt
nőttek fel és könnyen eligazodnak a különböző menükben, addig az
időseknek néha komoly gondot okoz egy eszköz kezelésének elsajátítása.
Éppen ezért fontos, hogy a gyártók és a fejlesztők olyan szavakat és
szimbólumokat használjanak, amit az öregebbek is ismernek.
Ezenkívül az időseket bátorítani és támogatni kell a mobilok használata
során. A siker titka: egy könnyen megtanulható menüstruktúra és a
legfontosabb funkciókhoz vezető közérthető nyelvezet. A készítők
gyakran alkalmaznak olyan technikai nyelvet vagy protokollokat, amiket
a nyugdíjasok egész egyszerűen nem értenek.
"Szintén fontos kitérni a képernyő méretére. Sok idős ember maga is
meglepődik, hogy mennyivel jobban tudja elolvasni egy apró kijelzőn
megjelenő betűket. Vagyis nem csak a képernyő mérete a meghatározó,
hanem a formája, a betűk kontrasztja és a háttér is. Emellett az is
fontos lehet, hogy a kijelző fényes vagy matt-e. Legtöbbször mindig a
legújabb funkciókra akarják rábeszélni a felhasználókat. Most éppen az
érintőképernyő a divat, két évvel ezelőtt pedig a kamera és a Bluetooth
volt az. Sok nyugdíjas akart Bluetooth-kompatibilis eszközt, pedig azt
sem tudták, hogy működik."
"Az érintőképernyők nagy kihívást jelentenek az idősebbeknek,
mivel a kijelzők először üresek és a formájuk, illetve a gombjaik sem a
megszokott koncepciókat követik. Ez komoly kezdeti akadályt jelenthet.
Az iPad bemutatóján két újságíró nem tudta, hogy miként lépjenek ki a
készülék e-könyv menüjéből. Végül a próbálkozásaikat siker koronázta,
de a korosabb embereknél nincs meg ez a kísérletező kedv. Nekik el kell
magyarázni, hogy mi hogyan működik" - tette hozzá a szakember.
Hosking szerint a mobil kommunikációban is létezik digitális szakadék
az egyes generációk között és ez a szakadék az elmúlt két esztendőben a
mobil böngészők és a közösségi portálok mobilokon való megjelenésével
csak nagyobb lett. Ma már szinte mindenre alkalmas egy mobil és ez baj,
hiányoznak ugyanis a specifikusan egy területre kihegyezett termékek.
Ettől függetlenül a nyugdíjasok is fogják használni a mobil
böngészőket, ha lesznek az ő igényeiknek megfelelő programok és
szolgáltatások.
"A leginkább úgy lehet bizalmat ébreszteni az idősekben és felkelteni
az érdeklődésüket a téma iránt, ha egy hasonló korú személy magyarázza
el vagy mutatja meg nekik a dolgokat. Ilyen esetben ugyanis ez egy
konstruktív tanulási élmény. Emellett azonban a távközlési
társaságoknak ügyelniük kell a technikai jellemzőkre és a
szolgáltatások részleteire is" - szögezte le végül Ian Hosking.
