A 3D-s üzemmód előnye, hogy a felvételek megtekintéséhez nincsen
szükség különleges szemüvegre, mivel az úgynevezett parallaxis-sorompó
technológiát használja.
Az új eszköz abban is eltér a korábbi modellektől, hogy azoknál jóval
nagyobb a kontrasztaránya és a fényereje. Az 1000:1-es kontrasztaránya
tízszerese, míg a 500 cd/m2-es fényereje a kétszerese az eddigi 3D-s
LCD-kijelzők hasonló értékeinek. Emellett a képernyő maximális
felbontása 480 x 854 képpont (FWVGA-felbontás), ami szintén nagyobb a
korábbi 3D-LCD-kijelzők felbontásánál.
Az alkalmazott parallaxis-sorompó technológia hátránya ugyanakkor, hogy
a képernyőt csak egy relatíve szűk területről lehet jól látni, különben
a 3D-s effektusok nem jelennek meg tökéletesen. Ezt a problémát a Sharp
sem tudta megoldani, ennek ellenére a képernyő így is komoly
előrelépést jelent a korábbi modellekhez képest, különösen a képminőség
tekintetében. A Sharp összehasonlítása szerint a hagyományos 3D-LCD
kijelzők főleg abban különböznek az ő terméküktől, hogy nem
érintőképernyők, a képátlójuk csak 2,4 colos, a maximális felbontásuk
QVGA (240 x 320 képpont), a fényerejük 250 cd/m2, a kontrasztarányuk
pedig 100:1.
Az elektronikai vállalat a 3,4 colos LCD-érintőképernyőt elsősorban
digitális kamerákba és mobiltelefonokba ajánlja, de beépíthető akár
konzolokba is. Nem véletlen, hogy a megoldás máris felkeltette a
Nintendo érdeklődését. A kijelző előnyei között hangsúlyozták még, hogy
akár hagyományos megjelenítőeszközként is használható, vagyis, azok
számára is ideális, akik idegenkednek az érintőképernyők használatától.
Az egyelőre még kérdéses, hogy a Sharp kijelzője drágább lesz-e és ha
igen, mennyivel a hagyományos képernyőknél. Az elterjedését nagyban
gátolhatja ugyanis az esetleges magas ár.
