A legendás Transformerek visszatértek monitorunkra, ám jelen cikkünk tárgya szerencsére nem egy újabb filmes adaptáció, hanem az eredeti rajzfilmek és képregények szolgálnak alapjául. Az Alakváltók rajongói fellélegezhetnek, ez a játék nekik készült.

A kilencvenes évek eleje kétség kívül meghatározó volt a platform-játékok világában, hiszen rengeteg, máig örökbecsű alkotás keletkezett akkoriban. Az egyik leghíresebb darab a Prince of Persia volt, amely a keleti mondavilágra, azon belül pedig az Ezeregyéjszaka Meséi romantikusabb történeteire épült. A PoP legelső része már akkor lenyűgözte az egész világot rabul ejtő hangulatával, valamint elképesztő grafikájával, s az sem elhanyagolható tény, hogy maga a játékmenet is remekül sikerült. Nem csoda, hogy azóta megannyi folytatás készült, a herceg pedig szépen lassan átvándorolt a harmadik dimenzióba.

A kissé gyengébbre sikerült Prince of Persia 3D után az emberek úgy vélték, hogy nincs szükség a technológiai újításra, a játékhoz jobban illeszkedik a kétdimenziós, oldalnézetes játékmenet. Erre aztán rácáfolt egy újabb epizód, a Sands of Time, amely korának egyik legszebb, leghangulatosabb alkotása volt. A siker hatalmas méreteket öltött, s az új PoP további két remekbeszabott részt is megélt, Warrior Within és The Two Thrones alcímmel. Míg az előbbi borongós hangulatával, valamint a rockosabb zenei aláfestéssel nyerte meg ismét a rajongók tetszését, addig az utóbbi sikeresen ötvözte az első és második epizód legjobb elemeit, ráadásul egy enyhe lopakodós rendszerrel is fel lett vértezve.

Elképzelted már, milyen lehet egy élő tévéműsor részeseként a világ csúcsára jutni? Most itt az idő, hogy bebizonyítsd, mennyire tökös legény vagy! A helyi város, Velocity adrenalintól duzzadó, félelmet nem ismerő, digitális, modernkori lovagokat vár új tévéshow-jába, ahol fenséges paripák helyett több száz lóerős járgányokat kell meglovagolni.

Az előző konzolgeneráció egyik legellentmondásosabb játéka volt a Just Cause. Az óriási, akkoriban különösen gyönyörűnek számító játéktér és remek ötletek ellenére a játék komoly problémákkal küszködött: a mesterséges intelligencia nem igazán remekelt, a küldetések egyhangúak voltak, és a hatalmas terület ellenére kevés lehetőség adódott az igazi szórakozásra. Ennek ellenére volt valami báj az első részben, amit leginkább a siklóernyőzésben lelhettek meg a produktumra elegendő időt áldozó játékosok. Az extrémsportok szerelmesei így megtalálhatták a számításukat, a pocsék harcrendszer ellenére ideig-óráig kellemes kikapcsolódást nyújtott a siklóernyővel való közlekedés. A folytatás szinte minden szempontból jobban sikerült, mint a kétarcú előd; igaz, ettől a játék még nem lett tökéletes.