A tavalyi év szinte minden gyártónál saját netbook fejlesztésével, piacra dobásával telt. A Lenovo kicsit megkésett, de a jó munkához elvileg idő kell.

Mindig bizakodunk, amikor egy új netbook érkezik a szerkesztőségünkbe, hogy végre egy tökéletes, bosszantó apró hiányosságok nélküli gépet kapunk. Nos, ez csak félig-meddig teljesült, hiszen apróbb hiányosságokat, hibákat ezúttal is felfedeztünk, de ne szaladjunk ennyire előre! A nálunk járt tesztpéldány egészen merész, bordós-vöröses külsővel rendelkezett, felnyitás után pedig egy elegáns fehér borítással találkoztunk. Természetesen több színben is kapható (feketében és fehérben), ez a változat elsősorban a női vásárlók kedvéért készült, tapasztalataink alapján nekik egyébként tetszett is.

Alaposabban szemügyre véve, megtapogatva a szokásos 1 kilogramm körüli tömeggel szembesültünk, s megállapítottuk, hogy az anyaghasználattal és az összeszerelés minőségével sincs komolyabb probléma. Egyedül a hátsó traktusban az akkumulátor stabilitását éreztük kissé bizonytalannak. Az IdeaPad S10-ben a szokásos csatlakozók találhatóak, a jobb oldalra került az Ethernet, egy USB, a mikrofon be- és a fülhallgató kimenet, és a mini PCI Express csatlakozó, így a bal oldalra jutott a VGA kimenet, a 4 szabványt ismerő kártyaolvasó illetve a második USB kapu.

Egyik szemünk sír...
A netbookok sarkalatos és legtöbbet szidott része a billentyűzet, illetve a tapipad mérete és minősége. Az S10 esetében vegyes a kép, hiszen a billentyűzet mérete megfelelő, gombjai rövid úton járnak, és másokkal ellentétben mi a klaviatúra meghajlását sem éreztük nagyobbnak a kategóriatársaihoz képest. A tapipadról viszont sajnos semmi jót nem tudunk elmondani, amellett hogy nagyon kicsi (köszönhetően annak, hogy a gombjai a megfelelő helyre, alá kerültek) az érzékenysége roppant nagy, szinte képtelenség vele dolgozni. Némi Windows-os konfiguráció után valamivel jobb lett a helyzet, de egy külső egér az IdeaPadhoz szériatartozék kellene, hogy legyen.

A 10 hüvelykes szélesvásznú kijelző minőségével meggyőzött bennünket, élénk színeket, jó betekintési szögeket produkált, viszont a tükröződő felületek miatt nem mindenhol használható kényelmesen. A tetején megtalálható 1,3 megapixeles kamera átlagos színvonalat képvisel.

A bekapcsolás egy nem mindennapi művelet a Lenovonál. A megfelelő gombot megnyomva pár másodpercen belül egy QuickStart névre keresztelt másodlagos operációs rendszer töltődik be, ahol a fontosabb szórakoztató funkciókat pillanatok alatt elérhetjük. Ha csupán képeket akarunk nézegetni, zenét hallgatni, vagy mondjuk filmet nézni, célszerű ezt használni, hiszen nem kell perceket várnunk a Windows betöltődésére, s egyébként is pofonegyszerű a használata. Ha viszont dolgozni szeretnénk, pár másodperc tétlenség után automatikusan elkezdi betölteni az XP-t, de természetesen ezt manuálisan menüből, vagy a billentyűzet jobb felső részén található gombot megnyomva is megtehetjük. A mi tesztalanyunk a széria legjobban felszerelt példányának számít, ami nem processzorban tűnik fel, hiszen az ugyanúgy a szokásos 1,6 GHz-es Intel Atom. Memóriából viszont 1,5 GB-ot pakoltak bele, merevlemezből pedig egy 2,5 hüvelykes 160 GB-os változatot. A többletmemória érezhető volt, a Windows XP fürgébben működött rajta, de azért ez még mindig nem elég ahhoz, hogy nyugodt szívvel installáljuk rá a Vistát.

Az üzemidő is átlagos
A 720p felbontású HD videók kódolástól függően gond nélkül futottak rajta, de az ennél nagyobb felbontásúak már e masina gyomrát is megfeküdték. Kíváncsiak voltunk, meddig bírja a 6 cellás 2400 mAh-es akkumulátor. Fullra feltöltve elindítottunk rajta egy normál felbontású xvid filmet, maximumra állítottuk a fényerőt, majd aktiválva rajta a wifit elkezdtünk hálózaton keresztül másolni egy több GB-os állományt. Filmeztünk is rajta rendesen, egy  2 óra 2 perces filmet éppen hogy kibírt egy szuszra, a stáblistánál viszont már hibernálta is magát. Ezután lemértük, kikapcsolt állapotban mennyi idő alatt éri el újra a 100 százalékos töltöttségi szintet: ez valamivel tovább tartott, mint a működése, 2 óra 15 percet vett igénybe a töltés. Az izzasztás ideje alatt a ventilátor fordulatszáma hamar elérte a maximumot, amikor azért már hallható volt, de nem zavaró. Apropó hangok, a beépített hangszórók még a többi netbookhoz képest is gyengébben teljesítettek, érdemes inkább fülhallgatót használni, vagy külső rendszerre kötni.

A készülék alja egyenletesen melegedett 30 fok környékére, tehát ebből a szempontból jól vizsgázott az IdeaPad. Egyébként ha csak internetezésre használtuk WiFi-n keresztül, majd' négy órán át tartotta magát az akkumulátor. A beépített Bluetooth-nak ezúttal is örültünk, annak viszont kevésbé, hogy WWAN modemet külön kell megvásárolnunk, amit a mini PCI Express foglalatba illeszthetünk. Érthetetlen, hogy így 2009-ben egy abszolút internetes felhasználásra szánt gép esetében miért nem képezi ez az alapfelszereltség részét.

Bővebb információt ITT olvashat!

A hír megjelenését a NOTEBOOK TV.hu támogatta.