Tesztünkben a 2005.nyár elején debütáló Athlon 64 X2 4200+ és Pentium D 830-as processzorokat fogjuk összeereszteni, hogy választ kapjunk a kérdésre: melyik éri meg jobban?

64 bites processzorok című cikkünkben olvasóink betekintést nyerhettek az egy maggal rendelkező processzorok felsőbb körébe. Akkor kiderült, hogy azoknak, akik játékgépet építenek, érdemesebb az Advanced Micro Devices CPU-i közül válogatniuk, akik pedig inkább a mindennapos nyúzással töltik gép előtti óráikat, talán jobban kifizetődő egy Intel Pentium 4-es processzor megvétele.

Mostani írásunkban bemutatjuk,a két maggal rendelkező AMD Athlon 64 X2-es és az Intel Pentium D processzorát.

Sokáig úgy tűnt, hogy a MHz-ek hajszolásának soha nem lesz vége, ám az Intel a Pentium 4-es processzorok gyártása során kénytelen volt szembenézni azzal a ténnyel, hogy bizony a lélektani 4 GHz-es határt nem tudják túlszárnyalni a mostani technológiával. Tulajdonképpen részben ez gyorsította meg a kétmagos processzorok piacra dobását.

AMD:
Az AMD az Athlon 64-ekkel elért sikereire épített, amikor megtervezte két maggal rendelkező processzorcsaládját. Tulajdonképpen két Venice, illetve San Diego magot köszönthetünk egy nyákon. Közös ismertetőjelük a 0.09 mikronos gyártástechnológia, a Socket 939-es tokozás és a Cool'n'Quiet támogatás. Eltérést egyedül a másodlagos gyorsítótár méretében tapasztalhatunk (2×512 kB kontra 2×1024 kB).

AMD Athlon 64 X2	Manchester	Toledo
Tokozás	Socket 939
L1 cache mérete	2x128 kB
L2 cache mérete	2x512 kB	2x1024kB
SSE támogatás	SSE, SSE2, SSE3
Alapfeszültség	1,35-1,40V
Maximális fogyasztás	110W

AMD Athlon 64 X2	Órajel	L2 cache mérete
3800+	2000 MHz	2x512 kB
4000+	2000 MHz	2x1024 kB
4200+	2200 MHz	2x512 kB
4400+	2200 MHz	2x1024 kB
4600+	2400 MHz	2x512 kB
4800+	2400 MHz	2x1024 kB

Az X2 mindent megkapott, amit a Venice és a San Diego magos példányok tudtak, beleértve az SSE3 támogatást is. A processzor használatához nForce 4-4x/Ultra vagy SLI lapkakészletre épülő alaplappal kell rendelkeznünk.
A 200 MHz-es rendszerbusszal működő X2-k továbbra is támogatják a Cool'n'Quiet technológiát, amellyel az üresjáratban felvett teljesítményt képesek csökkenteni, továbbá megkapták a Venice és San Diego magok finomított memóriavezérlőjét is. Ha eddig négy memóriamodult szerettünk volna használni kétcsatornás üzemmódban, akkor a RAM-ok órajeleit 333 MHz-re vissza kellett állítani, ebben hozott újítást az említett két mag, mostantól gond nélkül tudjuk 400 MHz-en használni rendszermemóriáinkat, de sajnos a Command Rate értéket a BIOS-ban 2T-n vagy Auton kell hagynunk.

Intel Pentium:
Az Intel a Prescott magos processzorokkal bizony nem nyerte el a hívők kegyeit, köszönhetően a magas fogyasztásnak, a melegedésnek, és a konkurenciánál valamivel alacsonyabb teljesítménynek. A DDR2 és a PCI-Express sem jelentett előrelépést az LGA775-ös platform számára, az Athlon 64-ek diadalmenetét nem igazán tudták megtörni. Most viszont fordulhat a kocka, ugyanis a két Prescott magot tartalmazó Pentium D-k előbb váltak elérhetővé, mint az AMD Athlon 64 X2-i, és az árcédulájukon is csábítóbb számjegyek ücsörögnek. A kérdés már csak az, hogy ez az előny mekkora hátrányt jelent (jelent-e egyáltalán) a teljesítményre nézve.

Intel Pentium D	Pentium D	Pentium Extreme Edition
Tokozás	LGA775
Mag neve	Smithfield
L1 cache mérete	2x16 kB adat és 2x12 kB trace cache
L2 cache mérete	2x1 MB
Hyper Threading támogatás	nincs	van
SSE támogatás	SSE, SSE2, SSE3
Alapfeszültség	1,20-1,40V
Rendszerbusz	800MHz
Maximális fogyasztás	130W

Intel Pentium D	Órajel	HT támogatás
Intel Pentium D 820	2800 MHz	-
Intel Pentium D 830	3000 MHz	-
Intel Pentium D 840	3200 MHz	-
Intel Pentium Extreme Edition 840	3200 MHz	+

A processzorok egyaránt támogatják az Intel-féle Enhanced Speedstep (EIST) technológiát, amely hasonlatos az AMD Cool'n'Quietjéhez. A kétmagos sebességbajnokok használatához i945P/i955X chipkészletre épülő alaplap szükséges.

Mivel a Pentium D-k mellé mindenképpen DDR2-es memóriát kell választanunk, így döntés elé kényszerülünk. Lehetőségünk van 400, 533 és 667 MHz-es modulok vásárlására is. Mi a 400-as változatról mindenkit lebeszélnénk nagyon alacsony memória-sávszélessége miatt. A 667 MHz-es példányok általában elég gyenge időzítésekkel rendelkeznek, így az arany középút az 533 MHz. Ilyen modulokkal a tesztgépben képesek voltunk 650 MHz feletti értékeket is elérni, persze nem garantáljuk, hogy ezt mindegyik ilyen memória képes teljesíteni, de a sikerünk nem egyedi.

Eredmény:
Összegezve az eddig látottakat elmondhatjuk, hogy a jövő egyértelműen a többmagos megoldásoké. A programozókat ez nehéz feladat elé állítja, ugyanis most már több szálra kell mindent megírni az elkövetkezendő időkben, viszont ez a járható útja a PC-s világ fejlődésének. Jól látható, hogy ezentúl nem okozhat majd gondot egy háttérben futó alkalmazás sem, ráadásul a hőmérsékletek sem nőttek extrém mértékben. Noha a Pentium D hűtéséhez a legmodernebb légkavarók szükségesek, ez nem mindig jelent borsos kiadást. Ami a fogyasztást illeti, nos itt az AMD-nek áll a zászló, egy inteles rendszerbe vélhetően kicsit erősebb táp kell majd, főleg, ha mellé a kor egyik modern grafikus vezérlőjét szánjuk, minimum 400 W teljesítményű márkásabb példány (Chieftec, Enermax, Thermaltake, Tagan stb.), amely rendelkezik két +12 V-os ággal, valamint 24 tűs tápcsatlakozóval.

Egyértelmű győztest igazából nehéz hirdetni, az AMD X2-es processzora általában térdre kényszerítette az Intel hasonló megoldását, viszont figyelembe kell venni, hogy ez a lemaradás tuninggal behozható, ráadásul a Pentium D 830 majdnem fele annyiba kerül, mint egy 4200+-os X2 .
A 3800+-os változat, külföldi cikkek alapján a legjobb vételnek számít tuningolhatósága miatt.
A Pentium D-k skálázhatósága feltételezhetően elég hasonló, így akár 820-assal is megcsíphetjük a 3,6 GHz-et.